A Lenin-jelenség ellenszere – Domonkos László írása az Erdély.ma portálnak

Akik a holland baloldalhoz, vagy a német elvtársaikhoz hasonlóan neo-ideálként állítják be Lenint, azok az emberiség egyik legősibb alapösztönére: a gyilkoló, pusztító hajlamra, az agresszió, az erőszak meglétére alapoznak – közölte Domonkos László író, aki az Erdély.ma egyik írására reagált. (Amennyiben Ön is hozzá szeretne szólni a témához, kérjük küldje el írását a szerkesztoseg@erdely.ma címre)

Töredelmesen bevallom: nem győzöm elégszer megnézni Francis Ford Coppola nagy művét, A Keresztapát. Mind a három részt. Minden ismétlést, tévé-vetítést, bármelyik csatornán vagy éppen a nagy kincsként őrzött DVD-t. Olyan tanulságokat, olyan megfogalmazandó felismeréseket tartalmaz, olyan mélységeket képes láttatni és megértetni, amire  – a grandiózus alkotás hosszára is gondolva – a legkevesebb azt mondani: megéri. De még mennyire. Hogy Kondor Kati után én is egy nagy klasszikust idézzek: nagyon is!

Amikor – még szülővárosomban, Szegeden – először láttam a legelső részt, szellemi nevelőapám analógiaként azonnal az akkoriban még hatalma csúcsán uralgó Csongrád megyei-szegedi sztálinista-kommunista klánt, a Komócsin-bandát emlegette. A Marlon Brando által zseniálisan alakított Vito Corleone „tiszteletet” követelő működése, meg rábeszélő képessége („az én ajánlatomat nem fogja elutasítani”)  kísértetiesen egyezett Miluék Szegeden és a megyében sokak által keservesen megtapasztalt kikészítési technikáival. Pártköntösben, kommunista frazeológiával, persze. (Az ilyen ajánlatok mibenlétét A Keresztapa első részében maga Don Corleone szépreményű legkisebb fia, Michael mondja el barátnőjének, hogy a delikvens választhat a gorilla nekiszögezett revolverének árnyékában: vagy az aláírása kerül a Corleone által diktált szerződésre, vagy az agyveleje.)

Hogy a kommunista alap-attitűd és a gengszter-mentalitás voltaképpen mennyire egy és ugyanaz: így utólag visszarévedve, a felismeréshez apám egyik 56-os barátjának, Bálint Feri bácsinak gyerekkorom óta a fülemben lévő  megjegyzése jelenthette az ősforrást. 

Midőn a géppisztoly tusájával törték össze a bordáit, Feri bátyám megjegyezte: maguk rosszabbak, mint  az amerikai gengszterek...

A Keresztapa („Il padrone”), a „Don”, úgy is mint ideál és prototípus, mintadarab és kézcsókkal vagy szaporán fenéknyalogató cikk- és megnyilatkozás-özönnel imádandó földi új-istenség: a Vlagyimir Iljics Uljanov-Lenin-féle bandavezéri működés alapja. Ehhez elég pusztán az úgynevezett elméleti működést megvizsgálni. Az oly hírhedett Állam és forradalom című könyvben a nem kevésbé hírhedetten renegát Kautsky kapcsán olvasható (figyeljünk a stílre!): „Kautsky cserbenhagyja a marxizmust, és átpártol az opportunistákhoz (…) el akarja palástolni, hogy meghamisítja a marxizmust (..) ez már közönséges szemfényvesztés (…) csaló módjára jár el, amikor megkerüli Marx és Engels jól ismert fejtegetéseit”. Plehanov „a burzsoázia uszályában kullogott”. A szociáldemokraták „a rothadt nyárspolgáriság hősei”. Lehetne folytatni  – és fokozni! (ezek még az enyhébbek) –  , köteteken át…

Csupa olyan kitétel, olyan jelzők tömege, olyan minősítések, amiket  –  akárcsak például a szovjetbérenc magyarországi kommunistáknak a népi írókat megbélyegző 1958-as förmedvényében olvashatókat  – teljes mértékben vádiratnak is fel lehet fogni, csupán  a törvényszék, a hatóság fejlécével ellátott papírra kell átmásolni, és máris több tucat ellenzéki politikus (vagy becsületes hazafi magyar író) a bíróság előtt találja magát… Ez a lényeg. 

Az úgynevezett verbális agresszió eme mintadarabjainak végtelen sorozata, amint fröcsögő gyűlölettel az ellenségnek kikiáltott, másként gondolkodó politikai ellenfelek kíméletlen eltiprására, megsemmisítésére biztatnak, így és amúgy, de végső soron csak egyféleképpen… 

Akik a holland baloldalhoz, vagy éppen az ugyanolyan hülye német elvtársakhoz hasonlóan most neo-ideálként állítják be Don Uljanovot: az emberiség egyik legősibb  (alap) ösztönére: a gyilkoló, pusztító hajlamra, az agresszió, az erőszak meglétére alapoznak. 

Nem nehéz kibontani és megvalósítani mindebből a legfőbb célt: a destrukciót, a gyilkosságot, a pusztítást – hiszen ez már eleve bele van kódolva fajtánk természetébe. (És tudjuk, „csak ami van, annak van bokra” ahogy József Attila írta.) Mindezt csupán ki kell piszkálni, felszínre kell hozni, akár egyféle össztársadalmi Freud-féle kibeszéltetéssel, tudatosítással. És mindezt lehet manipulációnak, de lehet ideológiai nevelésnek is minősíteni…. "Lenin elvtárs elméleti munkássága” – íme… Mi már tudjuk, milyen. Kóstolgassák csak. Majd megtudják…

A távlati célok épp olyan nyilvánvalóak, mint jelenség és lényeg elemi összefüggései. Szerencsénk, ha van, csupán annyi, hogy ismerhetjük és alaposan tanulmányozhatjuk A Keresztapát. Mind a három részt. Többször elhangzik, úgy is mint a túlélés, a győzelem egyetlen érdemi esélye: 

„tanulj meg az ellenséged fejével gondolkozni.”

Nosza.