2021. június 16. és 17-én kétnapos konferenciát rendeztek Budapesten A szabadkőművesség és a Magyar Királyság összeomlása 1918–1920-ban címmel. Az egyedülálló esemény megszervezése Tóth Gy. László politológus javaslata alapján jött létre, ahol a konzervatív értelmiségiek azt elemezték, hogy a titkosan működő szervezetnek milyen szerepe volt hazánk száz évvel ezelőtti pusztulásában. Az előadók között volt jelen kötet szerkesztője Dömölki János is, aki Az Országgyűlés vitái a szabadkőművességről címmel tartott kiváló előadást. (Az akkori konferencia anyaga 2023 tavaszán könyv alakban is meg fog jelenni).
Tóth Gy. László kezdeményezése páratlan az elmúlt 150 év történelmében, hiszen még soha nem fordult elő, hogy a konzervatív oldal irányából a témakörben konferenciát szervezzenek. Sőt a szabadkőművesek vonatkozása tekintetében legutoljára az 1900-as évek elején, az Országgyűlésben került terítékre a szerveződés országbomlasztó tevékenységének háttere. Azóta viszont sokkal többet lehet tudni a szabadkőművesekről, hiszen a teljes levéltáruk kutatható, azaz eredeti források állnak rendelkezésre ahhoz, hogy tiszta képet kaphassunk a működésükről.
A 2021 júniusi szabadkőműves konferencia meghívója az összes hazai sajtóorgánumhoz el lett juttatva és joggal aggódhattak a szervezők azon, miként fogják kezelni a jelentős médiaérdeklődést, hiszen nem mindennapi eseményről volt szó. Akinek van már némi rutinja az ilyen ügyekben, annak most nem fog meglepetést okozni, amit írok: a konferenciára egyetlen média képviselője sem jött el. Mindössze magánemberként a Magyar Demokrata újságírója volt jelen, aki később egy rövid összefoglalót írt a hetilap internetes oldalára. Ezt most szó szerint közöljük, ugyanis nem valószínű, hogy fent fog maradni az utókornak:
Szabadkőművesek egykor és most
„Nem elég a világtörténelmet nagy eseményeiben követnünk, be kell hatnunk azon belső indokaiba. Ily módon azon nagy igazsághoz jutunk, hogy minden haladási és reform eszme, mely az emberiséget foglalkoztatta s előbbre vitte, először titkos társulatok szűk körében dolgoztatott ki s készíttetett elő” – olvasható a Hajnal című szabadkőműves folyóirat 1879 novemberi számában. – Ezek kulcsmondatok, azt igazolják, hogy a forradalmi ideológiák sohasem maguktól születnek – mondta Szakács Árpád Lovas István-díjas újságíró, kutató az Illéssy Mátyás plébános vezette Konzervatív Akadémia égisze alatt rendezett, A szabadkőművesség és a Magyar Királyság összeomlása 1918-1920-ban című konferencián, melyen terítékre kerültek a szabadkőművesség gyökerei és jellemző szociológiai sajátosságai is.
A Tóth Gy. László politológus szervezte és moderálta, a múltra és a jelenre egyaránt fókuszáló tanácskozáson szintén előadó Raffay Ernő történész kutatásaiból kiderül, hogy a szabadkőművesség magát kifelé emberbaráti, jótékony szerveződésnek mondta, valójában azonban ideológiát gyártott és érvényesített, tagjai szembenálló pártokban is fellelhetők voltak, sőt, a hatályos törvényeket megszegve pártot alapított e titkos társaság. Vagyis a tudatformálás kulcspozícióit fokozatosan megszerezve politikailag formálta Magyarországot is. A szabadkőművességnek pedig deklarált célja volt elpusztítani a több mint ezer esztendős keresztény magyar államot – ez a kísérlet, megállapíthatjuk, 1918-19-ben, majd 1945-től 2010-ig időleges részsikerekkel járt. Ugyancsak Raffay Ernőtől tudjuk, hogy az 1918-as Károlyi-kormány szabadkőműves kormány volt.
A konferencia egy másik előadója, Borbély Zsolt Attila erdélyi közíró, politológus megállapítása csatlakozott Szakács Árpádéhoz: „a józan emberi gondolkodást egyre inkább sokkoló új kifejezéseket kell megtanulnunk a „politikai korrektségnek” hívott közidiotizmus jegyében, a „safe space”-től a ’társadalmi nemeken’ át a „cancel culture”-ig, s aki nem hajlandó elfogadni a George Orwell klasszikus regényében oly átélhetően leírt újbeszélt, azt a nyugati világban egyre durvább szankciók érik az egzisztenciális ellehetetlenítéstől, a gyermekek állami erőszak útján való intézményesített elrablásán át a börtönig.”
A szabadkőművesség ugyanis nem történelem. Magyarországon is jelen van 1989-es itthoni újjáalakulása óta. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy – ez 14 páholyt fog össze, ilyen beszédes nevekkel, mint például Fény Oszlopai, Nyugati Kapu, Európa Akáca a Mátraalján. A Magyarországi Nagyoriens nagypáholy tíz páholy fölött diszponál, többek között a Felvilágosodáshoz, a Jászi Oszkár vagy a Martinovics páholy felettes szerve. Jelen van még az öt páholyt összefogó Ősi és Elfogadott Skót Rítusú Magyarországi Nagypáholy, mely törekvéseiben eltér az előző kettőtől – ugyanis nem áll szemben a keresztény és nemzeti kultúrával.
Hogy kik tartoznak e páholyokba? Szakács Árpád szerint Columbo hadnagy módszereivel lehet tájékozódni. A tudott, nyilvánosan elérhető tényeket össze kell vetni azzal, amit az egyes szereplők mondanak, egyszersmind az eseményeket az életszerűség mérlegére is érdemes föltenni. Kérdéseket kell feltenni, a ránk zúduló információkból kiszűrni a relevánsakat, és a tetten érhető szereplők nevét a világhálós keresőkbe beütve meglepően könnyen feltárul a kapcsolatrendszerük, a hálózatuk. Mert e lényeg ez: a globális hálózatrendszer, amely társadalmi hatásokat akar generálni.
Bizonyára egyetért a tisztelt olvasó velem, hogy a média távolmaradása a szabadkőműves konferenciáról nem az érdektelenség számlájára írható. Íme, egy újabb bizonyíték, hogy ez a kérdéskör, a szabadkőműveseknek bármilyen szerepét vizsgálni, az maga a nagybetűs TABU. Arról nem jelenhet meg semmi a közvélemény széles rétegei előtt, ami nem 100%-ban a szabadkőművesek szemszögéből történik.
Pedig lenne mit megvitatni. A titkosan működő szerveződés szerepének levéltári kutatásokon alapuló hiteles feltárásnak megkezdése Raffay Ernő történész nevéhez köthető, aki 2010 decemberében Szabadkőművesek Trianon előtt címmel publikálta a témakörben az első tabudöntő munkáját, aminek 5 (!) kiadása 2020 novemberében jelent meg. Az első kötetet azóta további 9 (!) követte, és Raffay Ernő a magyar történelem legfontosabb munkáit tette le az asztalra. Feltárásaival szó szerint újraírta Magyarország 19. század végének és a 20. század elejének általunk ismert történelmét. Mint egy nyomozó, lépésről lépésre bizonyítékokra hivatkozva mutatja be, hogy a titkosan működő szabadkőművesség már a 19. és 20. század folyamán kormányokat megbuktató, merényleteket szervező, népek, nemzetek sorsát háborúkkal befolyásoló globális hálózatrendszer volt. Ebbe kapcsolódtak be a budapesti páholyok is, ezekben a körökben szerveződik meg az első szabadkőműves Károlyi-kormány és a későbbi Kun Béla-féle Tanácsköztársaság személyi állománya. És ezeknek a páholyoknak kiemelt szerepe volt Magyarország szétzúzásában.
Ahogy az említett szabadkőműves konferenciára egyetlen média sem ment el, ugyanúgy Raffay Ernő említett munkái a hazai könyvesboltokból ki vannak tiltva. Persze nem mindegyikből, csak a 99%-ból és nem kitiltva, hanem kihagyva, mert a beszerzők szerint senkit nem érdekel a téma. Az pedig egy mellékes dolog, hogy pl. a Szabadkőművesek Trianon előtt 5 kiadásának mintegy 22 ezres eladott példánya minden bizonnyal az elmúlt 10-12 év legnépszerűbb történelmi kiadványa.
De megszoktuk a helyzetet, ahogy az ember megszokja az eget a feje fölött, vagy a sorsát. És megyünk tovább, ahogy lehet. Most pedig egy időutazásra invitáljuk a tisztelt olvasókat. A szabadkőművesek valós szerepének vizsgálatára 1913-ban még semmilyen levéltári forrás nem állhatott rendelkezésre a páholyokból, de az akkor megindult jezsuita Magyar Kultúra című lap azt a célt tűzte ki, hogy felveszi a harcot az ateista forradalmárokkal szemben. A Bangha Béla szerzetes által irányított szellemi küzdelem hevében olyan tudás acélosodott meg, ami nemcsak védekezett, hanem látványos támadásokat bonyolított le az országhódítók irányába. Dömölki János ezekből az írásokból állított össze egy kötetet, ami tökéletes kiegészítője Raffay Ernő kutatásainak. Hiszen amíg Raffay a a titkos szervezet belső konspirációit leplezi le, addig Dömölki azt ismerteti, hogy az adott korban miként látták a szabadkőműves mesterkedéseket a Magyar Kultúra szellemi honvédői. Nekik nem voltak bizonyítékaik, de figyelték az akkori idők jeleit és nagyjából olyan kórtünetet írtak le, mintha a zsebükben lettek volna a titkos összejövetelek jegyzőkönyvei. Bámulatos összegzéseik azt igazolják, hogy a tudás és a szellemi erő mekkora leleplezésre képes, ha tisztában vagyunk ennek az erejével.
Dömölki János nem most kezdte a tematikus kötetek összeállítását. Személyében korunk egyik legjelentősebb „szabadkőműves-szakértőjéről” van szó, aki mások mellett olyan műveket állított össze, mint a szabadkőművesség magyar nyelvű irodalmának kalauza és bibliográfiája 1786–2017 között. Saját könyvtára az ország egyik legjelentősebb szabadkőműves vonatkozású gyűjteményével rendelkezik. És ami még ennél is fontosabb, Dömölki János is azt az utat járja, mint Raffay Ernő.
Ez az út, a mai helyzet reménytelenebb, mint bármikor, s joggal érezzük úgy, hogy nemzetünk utolsó napjait éli. A mai jezsuiták behódoltak azoknak, akik ellen küzdöttek 1944 előtt és alig vannak már olyanok, akik látni szeretnék az igazságot. Kétségtelen, a mai idők jelei nem túl biztatóak. De kutassunk vissza a történelmünkben, máskor sem voltak azok!
Az idő nekünk dolgozik, de csak akkor, ha vízióinkat hittel, tudással, szellemi erővel erősítjük. Az előttünk álló új sötét kor olyan, mint a napfelkelte előtti utolsó percek, amikor a legsötétebb minden. Viszont nemsokára pirkadni fog. Mert a körforgást nem lehet megállítani. A sötétség soha nem győzhet a fény felett!
(Az írás Dömölki János A szabadkőműves Budapest című kötetének az előszavaként jelent meg.)
Akták