Jogerős ítélet a magyar szó ellen
Közel százezer eurós bírság egy magyar szóért, amely egy helybéli közösséget szolgáló épület homlokzatán olvasható – apokaliptikusan hangzik, mégis tényszerű.
Közel százezer eurós bírság egy magyar szóért, amely egy helybéli közösséget szolgáló épület homlokzatán olvasható – apokaliptikusan hangzik, mégis tényszerű.
Évek óta pusztítják a fákat Marosvásárhelyen. Mindent, kivétel nélkül. És évszakra való tekintet nélkül. Dorin Florea, a város polgármestere, már régen kijelentette, hogy a fene eszi meg, ha saját magánál magasabb fát lát, ezért vágatja a fákat.
Közel harminc esztendő kellett ahhoz, hogy elkészüljön az 1989-es romániai forradalom perének a vádirata. Ez a harminc év már önmagában is beszédes, sokat elárul arról, mennyire érdekelt a mindenkori hatalom abban, hogy a rendszerváltás zavarosában tisztán láthassunk.
Szokva vagyunk, hogy kettéosztjuk a világot háborús és békés területekre. Szokva vagyunk a háborús képekkel, a borzalmakkal, az erőszak látványával. Felmérések szerint 18 erőszakos cselekmény tárul elénk a médiában – nem naponta, hanem óránként!
Nem úgy tűnik, hogy kezük-lábukat törnék a román hatóságok, amiért egy parlamenti képviselőt kitiltottak Ukrajnából. Minden bizonnyal sokat nyom a latban, hogy ez a képviselő magyar, Kelemen Hunornak hívják, és az RMDSZ elnöke.
Talán sokan voltak akikben még, ha őrlángon is, de pislákolt a remény lángja. Bíztunk abban, hogy talán mégsem szólhatnak bele mindenbe az állami szervek.
Ma már elképzelhetetlen, milyen volt a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a buszmegállókban állni, rostokolni, téblábolni. Létezni. Eggyé válni az idővel, a korral melyben éltünk.
Örökös küzdelem a magyar élete. Mindig, mindenhol valamiért harcolni kell, valamiért aláírást gyűjteni, valamit kivívni, megtartani. Nem tudom miért, de ez tény. És nem, nem hiszem, hogy minden nép kell ilyesmivel küzdjön.
Szlovákia, a béke, a szeretet és a tolerancia hazája. Sirályok repülnek az alkonyban, és reggel galamb száll az ablakpárkányra olajággal. A távolba tekintve mókusok pajkoskodnak szelíden egy vadgesztenyével.
A „magyarságpolitikát” is irányító romániai háttérhatalom a jövőben nem csak az általunk már megismert és megszokott módszerekkel lép fel általában a kisebbségi jogok, illetve ezen belül kiemelten Székelyföld autonómiája ellen.
Ismerek valakit, aki kisgyermekként táskát vett a kezébe és azt mondta a felnőtteknek, ő most konferenciára megy. Teltek az évek, a szülők elváltak, a gyermeket tinédzserként már nem érdekelte a tanulás, csak arra vágyott, hogy figyeljenek rá.
Alapvetően demokratikus eljárásnak számít minden népszavazás, hiszen a választópolgárok közvetlen véleménynyilvánítására ad alkalmat, Romániában viszont fenntartásokkal kell fogadni a hasonló kezdeményezéseket.