Munkanapló koronavírus idején (1.)
Tegnap három új lakót hoztak és ketten visszajöttek a kórházból. Tulajdonképpen a három is kórházból jött, annyi különbséggel, hogy mivel újak számunkra, hoztak teszteredményt. Mind negatívak. Ez megnyugtató.
Tegnap három új lakót hoztak és ketten visszajöttek a kórházból. Tulajdonképpen a három is kórházból jött, annyi különbséggel, hogy mivel újak számunkra, hoztak teszteredményt. Mind negatívak. Ez megnyugtató.
Jönnek tömött sorokban haza a külföldre szakadt hazánkfiai. Annyira tömött sorokban, hogy alig férnek át a vámkapun. És akkor jön a meglepetés: karanténba kerülnek úgy két hétre. Már a határ átlépésekor szidják a „sz@r” országot...
Létrehoztak – nagyon helyesen – egy Stratégiai Kommunikációs Csoport (GCS) nevű testületet azzal a céllal, hogy egyértelműen, tisztán és közérthetően kommunikáljon a vírus terjedésével kapcsolatban. Egyszer csak valamiért ennek vége szakadt.
Nem szavazta meg a vészhelyzet meghosszabbítását a Gyurcsány nevével fémjelzett balliberális parlamenti képviselőcsoport, ezzel ismételten rádöbbentvén a társadalmat, hogy Magyarországon politikai ellenzék nem létezik.
Sándor György humorista egyik előadásában Gyökössy Endre egyik időskori történetét meséli el. Az ismert lelkigondozót, sokak kedves Bandi bácsiját felismeri valaki az utcán.
Most, hogy ez a láthatatlan és egyelőre legyőzhetetlen rémség uralkodik a világ kiszolgáltatott népei felett eszembe jut egy régi emlék még a kommunizmus idejéből.
A részlegest szerdától teljes kijárási tilalom váltotta fel. Még időben, mert csütörtökön jön a jó idő. Akár 20 fokos tavasz is lehet. És mit csinál ilyenkor a tisztes honpolgár?
Az első, kaotikus-szokatlan, sajtótájékoztató-figyelő, ijedt hangulatú napok után az ember elkezdett gondolkodni kicsit világosabban. Hát itt van a „szép új világ”, itt van az, aminek elkerülhetetlenségéről valójában már tudtunk, de mindegyre elhessegettük magunktól.
Csikorognak, recsegnek, ropognak a rendszerek, keleten, nyugaton. A jelen társadalmának gyengeségei, hibái egymás után bukkannak felszínre. A volt szocialista országokban, éppen úgy, mint a nyugati jólét államokban.
Egyre-másra jönnek a hírek az összeálló magyarországi társadalmi összefogásról. Lángos, pizza, fuvar, albérlet – gyűlnek a felajánlások a járvány elleni védekezésben résztvevők számára.
Miközben a vén kontinens a koronavírussal küzd, Törökország cseppet sem szolidáris, továbbra sem adta fel tervét, hogy Európára szabadítsa a náluk rekedt többmilliós migráns tömeget.