Most, hogy ez a láthatatlan és egyelőre legyőzhetetlen rémség uralkodik a világ kiszolgáltatott népei felett, melynek nevét leírni nem akarom mivel, hogy lupus in fabula avagy ne idézd meg az ördögöt, eszembe jut egy régi emlék még a kommunizmus idejéből, melyet nem sírok vissza mint rendszert, de mint fiatal koromat igen!
Azokban az időkben is megjárták magukat a ragályos betegségek, ki átsínylődte, ki a földbe vitte azokat, mert a kór egyidős az emberiséggel, mely mindig létezett és létezni fog, amíg mi emberek is!
Volt egy János nevezetű kollégánk, kinek másik nevét kegyeletből nem írom le, nyugodjék. Ez a János az akkori rendszernek szokása szerint előkelő helyet foglalt el az alkoholfogyasztás terén, de érdekes módon soha életében nem koptatta a korház küszöbét. De még az akkori üzemorvoshoz is csak akkor nyitott be, miután szokásosnál nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott és evégett képtelen volt munkába állnia.
Megkérdeztük egyszer tőle, hogy te János, áruld el nekünk, hogyan csinálod azt, hogy soha semmilyen körülmények között nem kapod el ezeket a ragályos nyavalyákat? Mire ő azt felelte:
– A kezelés reggel kezdődik, mivelhogy éjszaka a korokozók a táplálék hiányában annyira megéhesednek, hogy a szemük is kopog bele, rágyűlnek arra a kekszre, amit éhgyomorra megeszek! Amikor pedig minden baci, meg vírus odagyűl a kekszre enni, akkor én azokat, mindet egy fél liter szilvapálinkával leforrázom!
Akkor mi viccnek vettük ezt a fajta gyógymódot, mert az is volt és jót nevettünk rajta, de manapság visszagondolva, annak az információnak birtokában, miszerint a jelenlegi rettegett kórokozó nem szívleli az alkoholt, már nem tűnik annyira viccesnek! Tény az, hogy bizonyítottan minden ragályos betegség elkerülte Jánost. De a halál nem, mivel viszonylag elég fiatalon, ötvenkét éves korában hunyt el miután abbahagyta a szeszes ital fogyasztását elvonási
tünetben!
Gyógyászati tudásom csekély, de laikus észjárással is felfogom – ahogy ezt a fenti történet is bizonyítja – a gyógyszerek kettős hatását, ezért a legtökéletesebb gyógymódnak gondolom, ha esélyt adunk a szervezetünknek arra, hogy ő gyógyítsa meg önmagát!
Sebők Mihály
A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet az egyes cikkekben leírtakkal!