Karhatalmi túlkapások
Az idő múlásával egyre több panaszt hallani a romániai karhatalmi szervek felháborítóan pökhendi fellépéséről az ügyes bajos dolgaikat intéző, vagy éppen munkába illetve onnan haza igyekvő állampolgárokkal szemben.
Az idő múlásával egyre több panaszt hallani a romániai karhatalmi szervek felháborítóan pökhendi fellépéséről az ügyes bajos dolgaikat intéző, vagy éppen munkába illetve onnan haza igyekvő állampolgárokkal szemben.
Az 1989 utáni átmenetre vonatkozó bármilyen politikai történelemírás a FSN-vel kezdődik, és azzal a megjegyzéssel érhet véget, hogy az ebből közvetlenül vagy közvetve kivált pártok uralták és uralják még mindig a politikai életünket.
„Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el – mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa?” Talán sokaknak ismerős a történet nem csupán a Karinthy novellából, hanem saját tapasztalatból is.
Az ellenzék ahelyett, hogy konstruktív, felelős magatartást tanúsítana, egyre nyíltabban vállalja, hogy a vírusválság jó alkalom a kormány megbuktatására.
Gondolkodom, hogyan fogalmazzam meg azt a keserűséget, csalódottságot és dühöt, ami bennem van. Sehogy. Egy olyan rendszerben nőttem fel, ahol magától értetődő volt mindig a korrupció.
Kisebb meglepetésnek számít, hogy Klaus Iohannis idei húsvéti beszédében rászánta magát három magyar szó („Kellemes húsvéti ünnepeket!”) kimondására.
Az idei esztendő lehetőséget teremtett a szívünk mélyén rég óhajtott elcsendesedésre Jézus elárulásának, megalázásának és kínszenvedésének a napján, mert a világjárvány megálljt parancsolt nekünk a mindennapi rohanásban, és otthon maradásra kényszerített.
Abszolút fölöslegesen hosszabbította meg Klaus Iohannis államfő a szükségállapotot újabb harminc napra, hiába intette óvatosságra Raed Arafat államtitkár a lakosságot: a Belügyminiszter megegyezésre jutott a Román Ortodox Egyházzal.
Válsághelyzetben válságkommunikáció zajlik, nem nyilatkozhat mindenki összevissza – ezt még el is fogadnánk, csakhogy Romániában, mint sok egyéb, ez sem működik rendesen.
Egy nap vége lesz ennek s akkor majd szabadon kimehetünk tiszta házainkból. Tiszta kezekkel, tiszta szívvel s talán még tisztább fejjel. S mire kimegyünk, talán hosszabb lesz hajunk, szakállunk s pár fehér hajszállal több is akad, mint eddig.
Ünneplőbe öltözött ma az öregjeim szíve, ugyanakkor fájó szomorúságba is. Magunk voltunk, nyüzsgő látogatók nélkül, család híján mi maradtunk nekik. A reggelihez kaptak csokinyuszit, egy pirostojást, és kalácsot.