A komolyan vehető étteremkalauzok szerkesztői között konszenzus van abban a kérdésben, hogy egy vendéglőben az első számú szempont a konyha, és az értékelés alapja az, ami a tányérra kerül. Jómagam is osztom ezt az álláspontot, annál is inkább, hogy elrettentő példa a Decanter (későbbi Vince magazin) magyar változatának értékelési rendszere, melyben az ételek minőségére ugyanannyi pontot adnak, mint a „parkolás, bejárat, vendégfogadás”-ra vagy az „étlapmegjelenés-szakszerűség” nevet kapott szempontra.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az étterem mégiscsak egy komplex élmény, amibe belejátszik a konyha teljesítménye mellett több más tényező, legfőképpen a kiszolgálás és az atmoszféra.
Megesik, hogy egy hely annyira tetszetős – ilyen volt a kilencvenes évek második felében a Cactus Juice pub Budapesten –, hogy az ember hajlamos volt akkor is visszamenni, ha az ételek nem katartikusak (a Cactusban egyébként az akkori átlagszínvonal feletti, korrekt, nem mindig átütő ételeket szolgáltak fel).
Hasonló a helyzet a pincérekkel. Soha nem felejtem azt a tartást és hanglejtést, amivel egy ősz, a hatvanas éveiben járó, korábban minden bizonnyal jegyzett elit helyeken is dolgozó felszolgáló kérdezte 1997-ben egy Bakáts téri harmadosztályú étkezdében, ahol alkoholt nem is adtak, hogy „egy hideg szörpöt, uraim?”. Nem kívántunk különösebben szörpöt inni öcsémmel, de ennek az invitálásnak nem lehetett ellenállni.
Nos, ilyen élményünk volt tavaly ősszel Sepsiszentgyörgyön a Szentgyörgy pincében. Ahogy ma mondják pestiesen, a pincér elvitte a show-t. És jól tette, mert a konyha korrekt, de nem kiugró. Így viszont az itt tett látogatás örök élmény marad.
Eddig sosem fordult elő, hogy a felszolgáló nevét jegyezzem meg, s ne a séfét, ezúttal ez is megesett. Bakk Csaba a szakmájának él, három generációs családi hagyományt folytatva, jó kedéllyel, lelkesen végzi a munkáját, a vendég lehető legnagyobb megelégedésére. Kiváló érzékkel lövi be, hogy mi az, ami még elfér poén szinten, sztorizik, ételeket, italokat ajánl, mindezt könnyedén, látható örömmel, élvezettel és humorral. Minden túlzás nélkül bearanyozta az esténket.
A szóban forgó étterem a város egyik legnépszerűbb egysége. A Tripadvisoron ezidőtájt az élen áll 103 értékeléssel és 4,5 ponttal.
(Megjegyzendő, hogy második helyezett Szikrának 30 értékelése van csak, de mind 5 pontos.) A központi park mellett, a hajdani vármegyeház pincéjében nyitottak meg. Az épület a Bod Péter Városi Könyvtárnak is otthont ad ezidőtájt. A beltér, igényes, hangulatos, az étterem honlapjáról megtudhatjuk, hogy itt egykor olyan emberek mulatoztak, mint Gábor Áron, Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán. A terem két végében egy-egy történelmi címer, Háromszék vármegyéé, valamint Sepsiszentgyörgy városáé.
Az étlap a hagyományos magyar ételekre alapoz, de feltűnik a menüben néhány nemzetközi, székely és román étel is. Elsőre a hal- és bélszínételek szolgálhatnak példaként, a helyi „színekre” a háromszéki tormás leves, utóbbira a pacalcsorba meg a szinte elmaradhatatlan miccs.
Az árak változóak, vannak kifejezetten kedvező díjszabású ételeik, s van, ahol meglepően erősen fog a ceruza. Előételek 1000 és 3700, levesek 1000 és 1500, főételek 1500 és 6000, desszertek 450 és 1000 forintnak megfelelő lej között kaphatók.
A „Székely vendégváró” elnevezésű kompozíció kenegetőket tartalmaz: a zakuszka ízletes, a padlizsánkrém házias, a tepertőkrém készterméknek tűnik, natúr, csak sóval van ízesítve, egyébként nem rossz, az ikrakrém és a sonkakrém késztermékjellegű, utóbbi azon belül sem meggyőző. Esztétikus kis tálkákban tálalják az egyes kencéket, egy nagyobb tálon, uborkával, koktélparadicsommal. Nem túl friss, nem túl jó minőségű, az átlagnál alig jobb kenyeret adnak hozzá.
A babgulyás ízletes, nagyszemű fehér babból főzték, a répa és az egyébként jó ízű hús kissé túlpuhult, de ez általánosnak mondható. A harcsapaprikás finom, a halnak jó a tartása, a mártást is jól fűszerezték. A köretként választott túrós csuszával is meg voltunk elégedve.
Nem sajnálták a szalonnapörcöt, lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy rendeléskor érdeklődtem, van-e a csuszán pörc, ha ennek köszönhetjük a tisztes pörcmennyiséget, annál jobban értékeljük. Mint ahogy azt is, hogy a pincérünk felajánlotta, miután kiderült, mindketten megkóstolunk minden ételt, hogy ketté tálaltatja a fogást.
A harcsahalászlé durvára passzírozott, nem homogén, kissé uszadékos, egy kevéske szép piros zsiradékot nem bánnánk a tetején.
A sajttorta korrekt, élvezhető.
A borlap magyarországi, erdélyi és Kárpátokon túli borokból kínál szép, több mint félszáz tételes palackos választékot. Tartanak Igazi Csíki Sört, s néhány kimagasló minőségű pálinkát a nemzetközi hírű helyi, Sankt Georgius nevű főzdétől.
A Szentgyörgy Pince regionálisan kiemelkedő hely, nem kíván többnek mutatkozni, mint ami: korrekt fősodratú, hagyományos étterem tisztes konyhával. És persze egy pincérnek született felszolgálóval.
Elérhetőségek:
Szentgyörgy pince
Sepsiszentgyörgy, Gábor Áron utca 14.
Telefonszámok:
+40 728 03 69 06,
+40 267 35 26 66
Honlap: https://www.szentgyorgypince.ro
E-mail-cím: pince@szentgyorgypince.ro
Nyitva tartás: hétfőtől vasárnapig 10.00 – 24.00
Akták