Pár/t/beszéd
Józan paraszti ésszel felfoghatatlan, mi járhat a Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt vezetőinek fejében mostanság alakulataik valós helyzetét, esélyeit, jövőjét illetően.
Józan paraszti ésszel felfoghatatlan, mi járhat a Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt vezetőinek fejében mostanság alakulataik valós helyzetét, esélyeit, jövőjét illetően.
A mindig óvatos RMDSZ-vezetés választóinak „bölcsességére” bízza a második választási fordulón való részvételt és a két, versenyben lévő jelölt valamelyikére leadandó szavazatot.
Ha ebben tapasztalhatnánk valamiféle változást – ha tehát a miniszterelnök komolyan gondolná, amit a Dobrudzsát ünneplő szavaiban ír –, az felérne számunkra egy Isten éltessen, Erdély köszöntéssel is.
Egyik elnökjelölt sem kérte az RMDSZ vagy a magyar közösség támogatását az elmúlt három napban, így azt javasolják a választóknak, menjenek el szavazni és döntsenek józan eszük, lelkiismeretük szerint – mondotta tegnap délután Kelemen Hunor.
Megérdemelné Klaus Iohannis, hogy megleckéztessék. Talán annyira éppen nem, hogy tényleg Viorica Dăncilă legyen az államelnök, de az már egyfajta elégtétel lenne, ha legalább izgulnia kellene.
Tizenegy forduló után hibátlan teljesítménnyel vezeti az első osztályú futballbajnokságot a Nagyváradi AC. A mondat hetven évvel ezelőtt is elhangozhatott volna, hiszen a partiumi város gárdája 1949-ben nyerte meg a román sorozatot.
Izgalom, feszültség, tűkön ül mindenki: mindjárt itt lesz Exit Poll, a nagy próféta, homlokán a misztikus % jellel, hogy megmondja, mi lesz az elnökválasztás első fordulójának az eredménye.
Kétségtelenül velem van a baj, nem a társadalommal, mert tudománytalan információkkal tömködtem tele a fejem, mint amilyenek: tanulj szorgalmasan, dolgozz becsületesen, tiszteld embertársaidat, ne csalj, ne lopj, ne véts a törvények ellen!
Szokás mondani, hogy egy országnak olyanok a vezetői, amilyeneket a nép megérdemel. Kis túlzással ez a kétségkívül sarkított megállapítás a vasárnapi államfőválasztás eredményeire is vígan ráhúzható.
Amilyen lagymatag, unalmas volt a kampány, olyan izgalmasra sikeredett az államelnök-választás első fordulójának eredményvárója.
A kampányidőszakra időzített kormánybuktatás, majd az új kabinet megalakításával járó procedúrák sorozata gyakorlatilag még azelőtt eldöntötte az államfőválasztás kimenetelét, hogy valós küzdelem kibontakozhatott volna.
Most, hogy már két Orbán miniszterelnökünk is van, sőt, Románia elnöke evangélikus, kormányfője pedig unitárius, igazán bízhatnánk a szebb jövőben. Csakhogy az, mindezek dacára, vagy éppen ezek miatt, egy cseppet sem tűnik közelinek.