Hitler-bajuszt nem nehéz rajzolni. Egy kis négyzet az egész. Rá is lehet festeni valakinek az arcára, olyasvalakiére, akit morálisan tönkretenni, hitelteleníteni akarunk. Nem nehéz, de súlyos erkölcsi ítélet egy ilyen kis négyzetecske – nem játék.
Csodálkozunk, hogy éppen a hazai emlékezetpolitika iránt rendkívül érzékeny Magyar Narancs ábrázolta Hitler-bajusszal Orbán Viktor miniszterelnököt a címlapján? Ugyanaz a Magyar Narancs, amely rendkívül felháborodva, történelemhamisítást és kígyót-békát kiáltva szidta a kormányt a Szabadság téri német megszállás áldozatainak emlékműve körüli vitákban, holokausztrelativizálásról meg egyébről beszélve? És most Demeter Szilárd lemondását követelik, akárcsak az egész balliberális brancs. Hogy lehet ezt a kettőt egyszerre?
Ennyire érzékenynek lenni és ennyire politikai alapon hitlerezni, nácizni? Nem, az ellenzéknek Hitlert még dicsérni is szabad. Ebben az évben László Imre, a XI. kerület DK-s polgármestere azt mondta egy önkormányzati ülésen, hogy Hitlert megérdemelten választotta az év emberének 1938-ban a Time magazin. Ő a mai napig ott feszít a polgármesteri székében. És ha már polgármesterek: – Wass Albert egy náci – ezt Karácsony Gergely mondta legelső főpolgármesteri interjújában. És nemcsak ő dobálózik ezzel a szóval kénye-kedve szerint, a világ minden balliberálisa rögtön ezt szajkózza mindenre, ami nem tetszik neki.
Karácsony Gergelytől azt is tudjuk, hogy a következő mondat nem antiszemita: „Felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Ezt Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője mondta. A rendkívül kínos mondat után Gyöngyösi Márton rögtön lemondott. Vagy rosszul emlékszem? Bizonyára rosszul, utána a párt frakcióvezetője is volt, ma pedig ott ül az Európai Parlamentben, és néha Cseh Katalin momentumos EP-képviselővel ad közös interjút. Ennek ellenére Karácsony Gergely még kampányolt is a szerencsi reneszánsz embernek, bizonyos Bíró László közös ellenzéki képviselőjelöltnek, aki csak akkor kért bocsánatot az izraeli turistákat „tetűcsúszdásozó” írásáért, amikor lelepleződött.
A náci bélyeget könnyen osztják, szinte zsigerből rávágják bárkire, akit hitelteleníteni akarnak. Ellenben ha egy jobboldali szerző teszi ugyanezt – mármint például Soros Györgyöt nácizza egy publicisztikában –, az megbocsáthatatlan bűnt, ízléstelen, érzéketlen dolgot művel. Már bocsánat, de ők ilyenkor mit művelnek? A folyamatos nácizással nem sértik az áldozatok emlékét? Hogy szerencsés párhuzam volt-e vagy sem, az kiderül abból, hogy Demeter Szilárd rögtön törölte az írását, ezzel ítéletet nyilvánítva róla. Ahhoz képest, hogy ez egy visszavont (!) publicisztika volt, elképesztő, hogy a körülötte lévő polémia milyen gyorsan átfordult karaktergyilkossági kísérletbe.
Demeter Szilárd író, múzeumigazgató, nem pedig választott politikus. Nem várt napokig, hogy lássa, hogyan alakulnak a dolgok, hátha az ő javára billen a mérleg nyelve, lehet, majd elfelejtik, rugóznak rajta egy-két napot, és ha erősödik a nyomás, akkor végre elszánja magát a visszavonásra, és a többi. Ha a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét, akkor az ellenzék, a balliberálisok mikor hagyják abba a nácizást?
Pataki Tamás / Magyar Nemzet