Nemrégiben írtam egy publicisztikát az Erdély.ma hírportálra a következő címen: „Egy székely megér egy medvét!”
Ebben az írásban egy, a tavasszal megtörtént medvetámadást próbáltam értelmezni, mely halállal végződött, és melynek engedelmükkel az első részét idézném a következő eszmefuttatásom megértésének céljából:
„Engedélyezték a kőrispataki férfit halálosan megsebesítő medve kilövését!”. Harsogták a címek.
„Akár meg is nyugtathatna ez a hír, mert íme, a román állam irgalmat gyakorolt a köztudottan székely ellenségein, mert kegyesen megengedte, hogy egy kétgyermekes fiatal apa gyilkosát, amely az egész környéket rettegésben tartotta, ártalmatlanítsák. Bár igaz, hogy már egy jó ideje riadóztatták a bukaresti hatóságot a veszélyről eredmény nélkül, és belekerült még egy emberi életbe is az állat kilövése, de így is nagy eredményt könyvelhetünk el, mivel most már bebizonyosodott, hogy egy székely megér egy medvét, egy Bukarest bálványát, egy Európai Unió bálványát, melyet ugyan a fejlett nyugat kiírtott, de Romániától számon kéri!”
Az írásomról még annyit, hogy a kedves olvasók hibákat találtak, mert aki keres, az talál. Például, hogy nem szó szerint idéztem a közmondást, illetve a volt áldozat zavarta meg a vadat, mivel megdobálta azt. Bárhogy is történt az eset, gyilkossággal végződött, amely sajnálatos és megbocsájthatatlan s melyet nem lehet jópofáskodásokkal elintézni! Tapintatosan közlöm, hogy írásom legnagyobb tévedését nem találták meg, mivel nem akadt fenn a foghíjas fésű fogai között. Én magam is idő teltével jöttem rá, amiért is most kérem szíves elnézésüket.
Mielőtt azt nyilvánosságra hoznám, utalnék az utóbbi medveügyre, mert úgy látszik, azok kifogyhatatlanok, sok emberi életet, és anyagi kárt fognak még okozni, amíg véglegesen megoldódik.
Bizonyára mindenki értesült a hírről, hiszen a román és magyar média világgá röpítette már a következő információt: „Menesztette tisztségéből Marcel Vela belügyminiszter Jean Adrian Adreit, Hargita megye prefektusát a Parajdon történt medvegázolás nem megfelelő kezelése miatt!”
Talán ez az első intézkedése az új belügyminiszternek és mintha a kezdet-kezdetén már bizonyítani akarna, lesújt a vélt vétkesre. Mert most egy medve az áldozat, s bár igaz, hogy pszichopata módon hagyták hosszú órákon át nagy kínok között szenvedni, az intézkedés mégis túlreagáltnak tűnhet, ha figyelembe vesszük a körülményeket.
Egy tisztánlátó valaki meg tudja állapítani a totojázás okait, mert a román központosítás, a virágzó medvekultusz, a törvények kiforratlansága és nem ismerete, szabályszerűen cselekvésképtelenné teszi a hatóságokat! (Lásd a caracali leányrablás-gyilkosság részleteit.)
Most nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány medvetámadás okozta áldozat volt és még lesz Székelyföldön, talán több száz, de akkora felfordulással még egy sem járt, ha az egészet egybevehetnénk akkor sem, mint ennek az egy szerencsétlen állatnak a halála!
Nem cseréltek le prefektust, nem hívtak össze stábtanácsot, nem volt ilyen erős visszhangja azoknak a médiában sem. Mindezekből következtetően jutottam arra, hogy belássam tévedésemet: „Nem igaz, hogy egy székely megér egy medvét Románia és az Európai Unió értékrendszerében! Egy székely embernek családostól, állatostól, vagyonostól nincs akkora értéke, mint egy medvének és nem is lesz addig, amíg nem mi irányítjuk saját sorsunkat!”
Sebők Mihály