Olvasom a médiában a vastag betűs hírt: „Együtt adja át Orbán Viktor és Ludovic Orbán a Bihar- Bors autópálya szakaszt. Az átadás várható dátuma szeptember 4.”

Ez végül is jó hír az országnak, nekünk, állampolgároknak, mivel gazdagodunk egy autópálya szakasszal, ami ugyancsak ránk fér adott pillanatban és helyzetünkben! Hanem ez a téma egy bizonyos, román részről történt diplomáciai torzítás emlékét is felveti, amely nem szokatlan és szinte nélkülözhetetlenné vált már az említett oldalról.

Itt most nevezetesen arról az esetről szeretnék megemlékezni, amikor Ludovic Orbán Zágrábban bemutatkozott az EPP-nek, megengedve magának, hogy megvillogtassa fanyar humorát Orbán Viktor, magyar miniszterelnök rovására. Kedvezett neki az idő is, mert ekkor a szokásosnál élénkebben lángolt a szocialisták és liberálisok összehangolt támadása Orbán Viktor és általában Magyarország ellen!

– „Engedjék meg, hogy elmondjak valamit magamról. A nevem: Orban. De hogy eloszlassam a kételyeket: a nevem Ludovic Orban” – cinikuskodott.

Ez a bizonyos  „a más megalázása, hogy magamat felmagasztaljam” meglehetősen élénk sikerben részesítette. Dacára annak, hogy egy normális diplomácia kizárja az efféle megkülönböztetést, a teremben derültséget keltett és tapsot. Mondhatni, hogy a liberális Ludovic egyik tőszomszédja megalázásával lopta be magát az Európát is tönkretenni igyekvő magyar ellenségek szívébe! Annak a megalázásával, akire a napnak minden szakában rászorul, akikkel közös történelmük volt, és jelen pillanatban az érdekeik is a józan ész felfogása szerint azonosak!

Nemsokára majd ezzel az emberrel avatják fel azt az autópályát, amelybe szintén besegített a megalázott! Ezek után hogy van lelkiismerete odatolnia képét az avatásra, kezet fogni vele és a kamerák kedvéért szívélyesen rámosolyogni, talán még Júdás csókot is adni neki?

Pedig lesz lelkiismerete, mert tudja, hogy a magyar részről tapintatra, megértésre és elnézésre talál. Mivel nagy ütőkártya van a román kézben, éspedig

másfélmillió magyar túsz Erdélyben,

kiket alkalomadtán „nyuvaszgatni” lehet! És ez már gőgössé is teheti őt, mivel tehetségtelen ember szorultságában retteg, de ha a sors kedvezménye révén hatalomhoz jut, gőgössé válik!

Sebők Mihály