Miután Klaus Iohannis, az egykori fizikatanár nyakatekert aritmetikával bizonygatta, hogy a parlamenti választásokon elért 25 százalékukkal a liberálisok megelőzték a 30 százalékon álló szociáldemokratákat, illetve elégedetten bejelentette, hogy sikerült teljesíteni a nemes célkitűzést, jelesen azt, hogy távol tartsák az SZDP-t a kormányzástól, ügyvivő miniszterelnökké nevezett ki egy nyugalmazott tábornokot.
Nicolae Ciucă a védelmi tárca birtokosaként került a kabinet élére, némiképp újoncként, mert még mielőtt egy éve Ludovic Orban csapatához szegődött volna, vezérkari főnökként szolgált, afganisztáni, iraki küldetéseket is vezetett. Nyugat-barátként, elismert főtisztként emlegetik, a liberális pártba pedig csak most októberben iratkozott be és Dolj megyei szenátorként került a törvényhozásba.
Ez mind szép, ám megkerülhetetlen a kérdés: miért van szüksége az államfőnek egy 53 éves tábornokra a kormány élén? Ráadásul sajtóhírek szerint Ciucă esélyes lenne az új kormány megalakítására is, igaz, egyelőre több név szerepel a lehetséges, „jobbközép” miniszterelnök-jelöltek jegyzékén. Beszédes a hírszerzőszolgálat vezetőjének felbukkanása is, ám Eduard Hellvig mellett felvetődik a Bihar megyei tanácselnök, Ilie Bolojan, illetve Florin Cîțu pénzügyminiszter neve is, utóbbi vélhetően csak azért, hogy eggyel többen szerepeljenek Iohannis listáján. Ám Hellvig és Ciucă jelenléte azt is jelzi, az elnök számára valamiért igen kedves a katonai, illetve a hírszerzői övezet. Vérbeli, tekintélyes múlttal rendelkező liberálisok – ha lennének ilyenek – az asztalra is csaphatnának, s kérdőre vonhatnák főnöküket, miképp mérheti azonos mércével a régi s az egészen új pártkatonákat?
Most, hogy Iohannis némiképp félretette Orbant, olyan ügyvivőt keresett és talált, aki egyrészt fegyelmezetten irányítja az átmeneti időszak alatt a kormányt, másrészt, ha teljes jogkörű miniszterelnök lesz, akkor a járványhelyzet kezelésében, a válságos időben is hasznosíthatja katonai vezetői képesítését.
Ez a hivatalos álláspont, ám ezzel szemben leginkább mégis az valószínűsíthető, hogy az elnöknek nincs szüksége rakoncátlankodó, önálló nézeteket valló, túlságosan képzett politikusra, neki egy parancsokat szó nélkül végrehajtó alattvaló felel meg leginkább. A volt vezérkari főnök pedig tisztában van a katonai hierarchiával, így felettesével nem fog szembeszegülni. Civilizáltabb környezetben a hadsereg élére civileket neveznek ki, nálunk most ez is visszásan történik: volt tábornok kerül – egyelőre ideiglenesen – a polgári kormány élére. És azok az érvek, hogy a katonai múlt arra is biztosítékot jelenthet, hogy e nehéz időszakban jobban, szervezettebben működhet a kormány, vitathatóak, illetve álságosak.
Ezt a szemléletmódot követve ugyanis még választásokat sem kellene tartani, s akár a pártokat is fel lehetne oszlatni, mert úgyis elegendő ezredes és tábornok, illetve magas rangú hírszerző hemzseg, akik példás szakértelemmel, katonás fegyelemmel elkormányozhatnák ezt a jobb sorsra érdemes országot.
Mózes László / Háromszék