Újabb és újabb szobrokkal hintik be az első világháborút végiglejtő nagyhatalmak által összefércelt Romániát. Holott a hazai földet maggal, iparral kellene behinteni, és nem gyilkolva raboló hadvezérek egészalakos szobraival, ahogy ez a Gheorghe Mărdărescu is megjelent augusztus elején Kolozsvár egyik terén. Hogy kerül a csizma az asztalra? Az minálunk nem gond.
Egy polgármester aláfirkantotta, pénz annyi, folyik ki, aztán jöhet a felszentelés. Apropó, hogyan került Mihály vajda lovas, többalakos szoborcsoportja Sepsiszentgyörgyre?
Emlékezzünk futtában, hogyan lepték el a Romulust és Remust szoptató anyafarkasok az erdélyi városokat. Ma már ott tartunk, hogy a román történészek, újságírók amolyan tucatszintű dolgozatokban tagadják a dákoromán rokonság fikcióját is, mert elavult bizony; ma azt hirdetik, hogy az ősök a Krisztus előtti, a Római Birodalom előtti romunok ám, ősei minden kultúrának. Ugyan ki csodálkozik azon, hogy az első világháború végén, már minden eldőlvén, a román hadsereg Mărdărescu vezetésével betört a védtelen Budapestre, és elképesztő rablásba fogott. Noha a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság megtiltotta a behatolást. Az átkos emlékű Clemenceau azt írta: „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak, és mi gondoskodunk, hogy a románok kivonuljanak.” Nocsak…
Budapesten az USA nagykövetsége és a zsinagóga, a Szovjet Hősök Emlékműve szomszédságában áll Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobra. Hátra tett kezében egy vessző, mert 1919 augusztusában a Magyar Nemzeti Múzeumból egy lovaglóvesszővel verte ki a román tábornok rabló katonáit, akik minden kincset rakodva hősködtek Budapesten.
A tolvajokat megvesszőző Bandholtz tábornok szobrának felavatását Románia „elfogadhatatlannak” tartotta 1936-ban. Budapest és az ország kirablását nem.
Szobrot állítottak a rabló Mărdărescunak Mátyás király városában. Áll a bál, az egykori Bolyai Tudományegyetem, a régebbi Ferenc József Tudományegyetem is áll; tanítják, hogy Krisztus előtt, Róma előtt sok-sok évvel a romunok jelentették az európai kultúrát.
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó