Székelyföld eddigi tömegrendezvényei mindig az összegyűlt tömeg fegyelmezettségéről, rendszeretetéről, civilizált, kulturált viselkedéséről voltak híresek, ezt csodálták az ide látogató vendégek, románok, külföldiek, ezért mutogattuk magunk is oly büszkén, jóleső érzéssel a húsvétvasárnapi csíkszeredai ételszentelésről, a csíksomlyói búcsúra igyekvő keresztaljákról, a Nyeregben összegyűlt több százezres tömegről készült fotókat, híradásokat, videófelvételeket.
Míg másutt egymást taposták le az emberek egy-egy bevásárlóközpont megnyitásakor, zarándokok dulakodtak a sorban ingyenételért valamely ortodox egyházi rendezvényen, mifelénk, úgy tűnt, tényleg közös imára gyűlnek össze százezrek, senki nem igyekszik rafinált módszerekkel előrébb jutni a sorban, mindenki türelmesen várakozik. Még a közösségi céljainkért meghirdetett tüntetések is békés, civilizált, szép rendezvények voltak, a másutt megszokott rendbontások, incidensek, tülekedések sosem jellemezték ezeket. Mondhatni, hogy a régió sajátosságává, megkülönböztető jegyévé, brandjévé vált ez a fegyelmezett, kulturált, egymásra tekintettel lévő viselkedésmód. Ebbe rondított bele hétvégi reklámakciójával a Csíki Sör.
Mert legyünk őszinték: a csíkszentsimoni gyár előtt összegyűlt tömegről készült fotókat nézve, a beszámolókat hallgatva, a közösségi médiában megjelent reakciókat olvasva inkább a szégyenérzet és a düh kerít hatalmába, semmint a büszkeség. A szégyenérzet amiatt, amit sokan szóvá is tettek: hogy fontos közösségi ügyekért újabban alig-alig mozdul meg pár száz, pár ezer ember, az ingyenszórakozás ígérete viszont tízezreket mozgósított egy átlagos őszi szombat délelőttön, forgalmi dugót okozott az országúton, a csíki községben talán sosem látott tömeg gyűlt össze. Persze, a felvetés igencsak sarkít: a csíkszentsimoni sörgyárba indulók jogos nyereményük átvételére indultak útnak, a sörösüvegek címkéjén pedig arról nem volt szó, hogy a garantált nyereményért tízezrekkel kell megküzdeni, órákat kell sorban állni a bejutásért vagy egy pohár sörért – ezért is oly dühítő az akciót szervezők hozzá nem értése, felelőtlensége. Annyit mindenesetre nem árt újból és újból megfogalmaznia önmaga számára a fogyasztói társadalom egyre leleményesebb reklámkampányai közepette élő fogyasztónak, hogy ingyen márpedig semmit nem adnak. Ha mégis, az olyan is.
A leginkább felháborító azonban mégiscsak az ebben a rosszul sikerült marketingakcióban – bár az is kérdés, hogy tényleg rosszul sikerült-e, hiszen hétvégén a csíkszentsimoni gyár előtt várakozó tömegről szóló hír bejárta a Kárpát-medencét, mindenki erről beszélt, és végső soron a negatív reklám is reklám! –, hogy a külvilág felé egy régió egészéről sugallt rossz képet. Csak remélni merjük, hogy e kép hamis vagy legalábbis torz.
Farcádi Botond / Háromszék