A globális háttérhatalom látható intézményein keresztül, amibe beletartozik a fősodratú média, egy sor multinacionális vállalat s a politikum jelentős része (külön kiemelést érdemel az Egyesült Államokban működő Demokrata Párt, valamint az Európai Unió intézményeinek nagy része) szabályos háborút vív a fehér keresztény heteroszexuális embertípus ellen.
„Óvódás-érzékenyítés” a szexuális devianciákra, a fekete, „meleg” stb. büszkeség kultiválása és minden eszközzel való népszerűsítése, a fehér büszkeség rasszizmusként való megbélyegzése, gigantikus fehérellenes, másság párti propagandanyomás, s ami nekünk, európaiaknak legjobban fáj: kontinensünk szervezett népességcseréje. A „pusztító világerőnek” megvannak a magyarországi segédcsapatai is, a Mi Hazánk mozgalmat és a Munkáspártot leszámítva a teljes ellenzék, beleértve az Orbán-gyűlölet és hatalomvágy által motivált Jakab Pétert frissen elnökké választó Jobbikot is.
A kommunista korszak megannyi kártétel mellett annyi pozitív következménnyel járt, hogy térségünkben egyik oldalról az őshonos fehér, keresztény populáció van többségben, másik oldalról az emberek zöme megmaradt a józan paraszti ész talaján. Ennek köszönhető az, hogy amikor valaki megpróbál egy olyan szlogent, egy olyan propagandapatront elsütni, ami az Egyesült Államokban már jó ideje napirenden szerepel, a magyar társadalom azzal válaszol, hogy ezrek vonulnak az utcára.
Niedermüller Péter, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció politikusa, a VII. kerület polgármestere „rémisztő képződményeknek” nevezte a fehér keresztény heteroszexuális férfiakat és nőket. Igen, így. Vélhetően egyszerre akarta tesztelni a magyar választóközönség tűrőképességét és tematizálni a közéletet.
Bízzunk benne, hogy elszámította magát, s hazánkban egyelőre mi, „rémisztő”, fehér, heteroszexuális, keresztény, öntudatos, önazonosságukra büszke emberek vagyunk többségben. És reméljük, hogy ez még évszázadokig így marad. A Niedermüller Péter-féle megélhetési hazaárulók (Niedermüller EP-képviselőként számtalanszor lépett fel a magyar érdekek ellenében az elmúlt fél évtizedben) pedig remélhetőleg oda kerülnek, ahova anyapártjuk, az SZDSZ került 2010-ben: a politikai szemétdombra.
Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó