Az erdélyi magyarok csaknem háromnegyede azt szeretné, ha az országnak egy erős vezetője lenne, akinek nem kell a választásokkal bajlódnia, aki a parlament feje fölött dönthet – erre a következtetésre jutott egy közös közvélemény-kutatás nyomán a Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet.
A megkérdezett romániai magyarok 22 százaléka nagyon jónak találná ezt a módszert, további 50 százalék szerint ez jó lenne, és alig 18, illetve 10 százalékra tehető azok aránya, akik ezt rossz, illetve nagyon rossz megoldásnak tartják.
Ez meglepő eredmény, mert talán a mai negyven év alattiaknak elegük lehet ebből a kilátástalan káoszból, ami az elmúlt évek Romániáját jellemezte.
Megunhatták, hogy néha a legnagyobb jóindulattal sem lehet megérteni, hogy egy-egy törvényt, rendelkezést milyen okból hoznak (illetve sok esetben ez nyilvánvaló, csak normális ember jóérzése tiltakozik elfogadni, hogy ennyire képzetlenek, haszonlesők vagy éppen rosszindulatúak lehetnek a döntéshozók), és leginkább azt nem, hogy ha már hoztak egy törvényt, akkor miért hoznak két másikat, ami ennek ellentmond.
De ott kell lenniük a megkérdezettek között azoknak is, akik értelmes életükből leéltek valamennyit a 89 előtti „sokoldalúan fejlett” szocializmus ideje alatt, ahol volt egy ember, aki fölötte állt minden törvénynek, aki egymaga rendelkezett az alattvalónak tekintett lakosság sorsáról, aki, amikor neki úgy tetszett, nem adott villanyt és meleg vizet, és ételt is csak annyit, hogy ne haljunk éhen, dolgozhassunk és éltethessük őt. Ennyire ne emlékeznénk erre az időszakra, hogy úgy véljük, a demokratikus választások helyett autoriter vezetőre van szükségünk?
Dehogy akarom én a mai politikusokat menteni: sokuk helyett más kéne (és volna, aki helyett nem is kéne), de azért innentől addig, hogy visszasírjuk a régi rendszert, még nagyon sok van. Hogy miért jutottunk ide, azon talán az erdélyi magyar politikusok is elgondolkodhatnának. Mert az, hogy a románok körében még több az olyan, aki választott személyek helyett egy erős vezetőre vágyik, az igen gyenge vigasz.
Erdély András / Székely Hírmondó