Amikor már minden veszni látszott, a kitűzött időpontra mégis összegyűltek a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés napirendre tűzéséhez szükséges aláírások.
Csütörtök éjszaka, amikor éjfélt ütött az óra, a világhálón 1.008.966 személy volt felsorakozva a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezése mögé, és a szervezők még további 220 ezer, papíralapú aláírásról tudnak.
Így megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy az elképzelést támogatók száma jóval meghaladta az előírt 1 milliót.
Ebből fakadó örömünket pedig az sem árnyékolhatja be, hogy ezzel az EU által támasztott feltételek a kötelező hétből csak három országban valósultak meg. Teljesítésüket ugyanis a földgolyószerte hónapok óta dühöngő koronavírus-járvány akadályozta meg, ezért jogosultak vagyunk a határidő meghosszabbítására.
Rég nem tapasztalt sikerélményben volt tehát része mindazoknak, akiknek a keblében magyar szív dobog, és azt szeretnék, hogy ennek a nemzetnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen.
És ennek a jövőnek most kell lerakjuk az alapjait, hiszen a központosítási szándék és világuralmi törekvések által gerjesztett áldatlan folyamatok közepette a késlekedés végzetes lehet.
Az eredményesség további biztosítása érdekében azonban ebben az esetben, illetve az elkövetkezőkben egyaránt elengedhetetlen az immár megszerzett tapasztalatok kiértékelése, és a tanulságok levonása.
Meg kell fogalmazni, és ki kell mondani, hogy a mindenkori siker kulcsa az összefogásban, valamint a kitartóan és következetesen végzett munkában rejlik.
Ehhez viszont az isteni segítségbe és saját erőnkbe vetett szilárd, megingathatatlan hitre van szükség, amely lám, csodákra képes.
A megzavart tudatú, megfertőzött lelkű, szétszabdalt, szétzilált, elbizonytalanított nemzet képes volt megszabadulni a belésulykolt kilátástalanság béklyóitól, és az együttes cselekvés útjára lépni. De nem szabad megfeledkezni a kezdetben elégtelen tájékoztatásban és halogatásban megnyilvánuló hiányosságokról sem, mert ezek megismétlődése az akaratunk érvényesítésének még ránk váró szakaszában végzetes lehet.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó