A múlt héten az anyaországot érintő legjelentősebb politikai fejlemény Orbán Viktor győzelme volt az Unió költségvetésének ügyében. Sikerült ugyanis – egyelőre – hatástalanítani azt a politikai-ideológiai fegyvert, amit kellő demagógiával „jogállamisági feltételnek” neveztek azok, akik módszeresen bontják le Nyugat-Európában a jogállamiságot, nyirbálják a klasszikus polgári szabadságjogokat, teszik tönkre a demokratikus intézményrendszert.
Vereséget szenvedtek a liberalizmus zászlaja alatt a liberális eszmerendszer elvont társadalmi konstrukcióinak alapegységét, az egyént tönkre tevő fősodratú erők, melyek az emberi identitás, az egyéni önazonosság egyes elemeit igyekeznek szétzúzni.
Most épp a nemi identitás áll kartácstűz alatt, s aki nem csatlakozik őrületükhöz, példának okáért ellenzi a nemváltó műtéteket, védeni akarja az óvódáskorú gyermekeket a homoszexuális, transzvesztita és egyéb deviáns életformák propagandájától, magyarán ragaszkodik a természet-adta normalitáshoz, azt megbélyegzik és kirekesztik a maguk kreálta jogállamiság-fogalomból. Ugyanezek az erők importálnák a vallási alapon antiszemita, intoleráns, homofób és a nőket emberszámba nem vevő muszlimok tömegeit, hogy egy emberöltő elteltével a múlté legyen az ember és polgár szabadsága, az európai kölcsönösségkultúra, a méltányosság és igazságosság alapeszméire épített társadalom. És ezügyben is elvárják az egyelőre még fehér keresztény középeurópai régió együttműködését.
Az ügy kapcsán a legszórakoztatóbb a magyar ellenzék reakciója volt. E szedett-vedett társaság alapjáraton „van sapka-nincs sapka” játékot játszik a kormánnyal. A miniszterelnök bármit lép, ők csípőből tüzelnek. E jelenség nagyon jól követhető volt a vírusjárvány elleni védekezés kapcsán. Ha a kormány szigorított az volt a baj, ha enyhített, az volt a baj, és így tovább a lélegeztetőgépek beszerzéséig, a különleges jogrend bevezetéséig, vagy annak feloldásáig. Nem léphet a kormány olyat, hogy ne találjanak abban kivetnivalót.
Most az ellenzék egy része, élén Dobrev Klárával – aki, mint tudjuk, a napot is képes lehazudni az égről, aki szerint nincsenek bevándorláspárti politikusok és politikai erők (valójában ezzel saját magának és pártjának létét is tagadta, ami nem kis retorikai teljesítmény) – a győzelmet meghátrálásnak, vereségnek próbálta beállítani.
A másik része az Unió vezetőinek meghátrálásáról regélt, nem alaptalanul.
Az ellenzék önellentmondó kommunikációjában a karmesterük, háttérbeli támogatójuk és fő szponzoruk, Soros György vágott rendet, amikor újabb írásában nekitámadt a magyar és lengyel fél győzelmét jelentő kompromisszumnak. Szerinte a magyar kormányfő csak blöffölt, amikor vétót helyezett kilátásba. Soros egyben hibáztatta Angela Merkelt, aki úgymond „meghajolt” a magyar és a lengyel „zsarolás” előtt. Az amerikai spekuláns, akinek amoralitásáról saját nyilatkozatai tanúskodnak, képes volt „erkölcsi” felháborodást emlegetni a megállapodás kapcsán.
Orbán Viktor nem maradt adós a válasszal, amit „Szamizdat 4” címmel olvashatunk a miniszterelnök honlapján, ugyanis a Soros dörgedelmeit közlő orgánum, a Project Syndicate a szólásszabadság nagyobb dicsőségére ezúttal sem volt hajlandó teret adni a megtámadott reakciójának.
Hadd idézzük:
„Soros György krokodilkönnyeket hullat. Ez ugyan nem adja vissza a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások millióinak pénzét, de szerény elégtételnek jó. A világ legkorruptabb emberének és hálózatának jó oka van a csalódottságra. Európa nem hódolt be, Soros grandiózus tervét az Európai Tanács ülésén megakasztottuk. (…) Ki fogja irányítani Európát a jövőben? Ez volt a valódi tét a múlt heti ülésen. A tagállamok polgárai által megválasztott kormányok és a belőlük álló tanács irányítja-e majd Európát vagy Sorosnak sikerül felépítenie egy új hatalmi struktúrát?”
Igen, ez a lényeg.
Nyertünk egy csatát a globalizmussal szemben. A háború sorsa még nyitott, s ezért kulcsfontosságú, hogy minél több ember tudatában legyen a tétnek.
Borbély Zsolt Attila
A cikk egy rövidített változata a Székely Hírmondóban.