Megszavazta a román parlament, hogy az iskolában rendszeres szexuális felvilágosítás helyett félévente egy órában egészségügyi nevelésben részesülnek a gyerekek. Mi több, a tanároknak meg kell szerezniük a szülők előzetes írásos belegyezését, hogy az órán miről beszélhetnek és miről nem.
Na, ne hülyéskedjünk! Először: félévenként egy órában nem lehet megtanítani semmit – ezt tizenöt év tanügyi tapasztalattal bátran ki merem jelenteni. Másodszor: ha a tanár kap harminc különböző választ, akkor miről fog beszélni? A „kívánságok” közös részét mondja el, vagy minden tanulónak külön órát tart? Harmadszor és mindenekfölött: a szülő ne szóljon bele! Bár az utóbbi időben ennek az ellenkezőjéről próbálnak mindenkit meggyőzni, a pedagógus az mégiscsak egy szakma. Azt – jó esetben – arra elhivatott embereknek évekig tanítják az egyetemen. Persze több százezer tanár közül statisztikailag is kell legyen arra alkalmatlan, munkakerülő, semmiházi ember. De azok a kivételek. Hagyják már, hogy végezzék a munkájukat!
Olyan ez, mintha megmondanánk az orvosnak, milyen kezelést írjon fel, a könyvelőnek, hogy miként számolja ki az adót, vagy a kőművesnek, hogy mennyi cementet keverjen a malterbe. Vagy – hogy a tanügynél maradjunk – előírnánk a matektanárnak, hogy miként oktassa az integráldifferenciál-számítást. Csakhogy abból, hogy valaki nem tudja egy függvény határozott integrálját a Newton–Leibnitz-féle formulával kiszámítani, még viszonylag kevés baja eshet, de a korai, felkészületlen találkozás a szexszel az egész életét tönkreteheti.
A szülők nagy része képtelen a gyermekével szexuális ismereteket megosztani, mert előfordulhat, hogy – meglehet önhibáján kívül – nincs birtokában a kulturált terminológiának sem. Ennek hiányában a gyerekek pornóoldalakról szereznek „információkat”. Az eredmény meg is van: Románia messze vezet az Európai Unióban a leányanyák száma tekintetében. Most éppen leszavaztak egy jó irányban történő lépést. Bravó! Irány a középkor!
Erdély András / Székely Hírmondó