Először azt hittem, hogy rosszul látok. Majd azt gondoltam, a felfogóképességem űz velem bolond játékot, amikor olvasom a következő hírt: „A karanténkötelezettség alól csak negatív eredményű PCR-teszttel lehet mentesülni – jelentette ki Kiss Róbert, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője szerdán az operatív törzs tájékoztatóján, ugyanis, mint mondta, a határokon egyre többen kérik a határátlépésnél, hogy a határon lévő rendőr vegye figyelembe a védettségi igazolást. Ezt azonban még nem teheti meg, mert ennek egyelőre még nincs meg a megfelelő jogszabályi feltétele.”
Megnéztem a videót is. Legutoljára a világtörténelemben Leslie Nielsen nyomta a Csupasz pisztolyban a hülyeséget ilyen rezzenéstelen arccal, mint Kiss Róbert a fenti bejelentést. A törzsfővezető úrnak olyan komoly ábrázata volt, mint a piacon, amikor a dinnye helyett egy hölgy előkelőségére tapintott rá Leslie Nielsen.
Majd ment minden tovább. Nem röhögött senki. Nem volt visszakérdezés. Nem csodálkozott a média. Hiszen nincs itt semmi látnivaló kérem!
A PCR-teszt hatékonyságához kötődő babonás ragaszkodás hátterét most ne boncolgassuk. Aki körbenéz az ismerősei körében hamar rájön, a PCR azon képessége, hogy a fertőzőképességet kimutassa, sok esetben olyan, mint az Üvegtigris c. filmben a hullócsillag halált okozó gyakorisága: 50%. Vagy igen, vagy nem.
A Magyarországra való beutazás bejelentett feltételei kapcsán viszont ne menjünk el szó nélkül. Nincs olyan másodperc, amikor kedves hazánkban ne az oltás mielőbbi elfogadására buzdítanák a nagyérdeműt. A beoltott sokszor már felsőbbrendűként lenézi azokat, akik ezt még nem tették meg, oltási igazolványát pedig úgy lobogtatja, mint a kommunista érában a párttagkönyvét az öntudatos proletár. Akkor se erőltették rá mindenkire, csak a kis vörös könyvecske előnyeit hangoztatták a felelős országvezetők. Anno haladó gondolkodású embernek számított mindenki, aki igényelte. Akinek volt, az előre jutott, kiváltságokat szerzett, akit pedig nem győztek meg a kommunizmus idealisztikus meséi, az a szocializmus kegyetlen valóságában találta magát.
A mostani pártigazolvány a védettségi igazolás lesz. Csak ez egyelőre nem sok mindenre jó, mert mint látjuk: „nincs meg a megfelelő jogszabályi feltétele.”
Ennyire a kommunizmusban sem nézték hülyének a proletár traktorost. A mai kor kiművelt emberének viszont el lehet mondani bármit. Nevezetesen azt, hogy azért szívatják a határon, mert még nem készült el a jogszabály azokról az előnyökről, amiket kilátásba helyeztek. Tehát azért nem élvezheti a tagkönyv áldásait a beoltottak köre, mert elfelejtettek erről rendelkezni.
És a saját mulasztásukra hivatkoznak!
Van egy alapelv, ami egy eljárásban, fellebbezésben számít: ha jogot akarsz szerezni, akkor nem hivatkozhatsz a saját mulasztásodra. Magyarán egy ügyvéd az elvesztett pert nem tudja megfellebbezni arra érvelve, hogy elfelejtett elmenni a tárgyalásra, ezért nem tudta bemutatni a bizonyítékokat.
Láthatjuk, a jogi alapelv kapcsán megszületett az első kivétel. Ezt érdemes mielőbb betenni a jogi vizsgaanyagba, nehogy butaságot mondjon majd a leendő jurátus.
De tegyük ezt félre! Lássuk, hogyan csinálják ezt a románok, idézem a hivatalosabbnál is hivatalosabb magyar kormányportált, nézzük a két kivételt, amikor nem kell karanténba menni, ha valaki belép Romániába:
– azok a személyek, akik már megkapták a SARS-CoV-2 vírus elleni második oltást is és akik esetében a Romániában való beutazáskor vagy a direkt kontaktus pillanatában már legalább 10 nap telt el a második oltástól. Az oltás meglétét, beleértve a második oltás dátumát az eljárást elvégző egészségügyi intézmény igazolása tartalmazza;
– a SARS-CoV-2 fertőzésen átesett személyek, akik igazolásként orvosi dokumentumot tudnak felmutatni, hogy ez az országba való beutazást megelőző 90 napban történt, (pozitív RT-PCR teszt a tesztelés időpontjával, orvosi kibocsátólevél vagy az országba való beutazás előtt legfeljebb 14 nappal végzett IgG antitest létét igazoló teszt), vagy a Corona-forms adatbázis ellenőrzése alapján igazolható, hogy legalább 14 nap telt el a megbetegedés időpontja és az országba való beutazás között.
Vessük össze a magyar és a román gyakorlatot:
– a román hatóságok elfogadják a magyar hatóságok által kiállított magyar állampolgárokra vonatkozó igazolásokat. Ezek alapján nem szankcionálnak.
– a magyar hatóságok nem fogadják el a magyar hatóságok által kiállított magyar állampolgárokra vonatkozó igazolásokat. Aki ezt akarja felhasználni, azt szankcionálják.
Az anyaország és a határon túli magyarok kapcsolata nem hasonlítható a világon egyetlen ország helyzetéhez sem. Speciális magyar állapot, egyedi jelenség. Nemcsak azért, mert nem sok olyan ország van, amit saját maga venne körül, hanem azért is, mert a határok sok lelki és fizikai kapcsolatot nem tudnak elszakítani.
A határok átjárhatósága – akármilyen kiskapukkal – olyan magyar nemzetstratégiai kérdés, amiben egyértelmű és magyar érdekeken alapuló döntést kell elvárnunk minden magyar kormányzattól. Úgy tűnik, ebben a kérdésben egyelőre csak a románokra számíthatunk.
A szerzőnek az Erdély.ma portálon megjelent legutóbbi írása itt olvasható
Akták