Szegény Kovács László, egykori szocialista külügyér még mindig a régi, jól bevált 2004-es bakelit lemez avítt slágereivel házal. Nála egyszer és mindenkorra megállt az idő. Éppen december ötödikén.
Még ma is arról beszél, ha kérdezik, hogy egy határon túli szavazat az nem ér annyit, mint egy debreceni szavazat, és így tovább.
Őt hallva, az az érzésünk támad, mintha a kommunista szellem vasútján utaznánk a Pelikán-féle Vidámparkban és egyszer csak, a semmiből szembejön velünk egykori gyerekkori félelmünk, a jó öreg mumus. És tátogatja ránk fogatlan száját. És hörögne is, de csak nyáladzik.
Ijesztgetett ő minket bőven és alaposan. De ma már csak nevetni tudunk rajta és titkon sajnálni. Legalább a méltóságát őrizte volna meg, ha már az állampolgárságot ama rettegett 23 millió kilopta a csőréből.