Trianon a száz év magány. Míg Magyarországon sokaknak a történelemkönyvekbe zárható trauma, addig Erdélyben és a többi elszakított részeken a mindannapi élet torokszorító része.
Ahol aszerint kell élj és méricséld a lehetőségeidet, mit enged meg Trianon. Az a bizonyos kisebbségi szorongás, stressz, amit egy másik ember, egy többségi, egy anyaországi – szerencséjére – hírből sem ismerhet.
Trianon az, amikor egymillió-kétszázezer ember kockázati tényező. Zászlóstul, címerestül, magyar feliratostul. Wass Alberttel, Nyírő Józseffel és könyveikkel egyetemben.
Trianon az, amikor három színnel átfestették a szót: Erdély és ráírták föléje nagy, imbolygó, kajla betűkkel: BALKÁN.
Trianon ott van a gyomorban, a szívben, a torokban, a lélekben, a fejben. A magadban hurcolt örökös gyász.