No, hát hirtelen ez jött eszembe, hogy értesültem vót Kóbor János haláláról. Mert ő itt, nálunk, Erdélyben, kivált Háromszéken, de másutt es erőst nagy becsben vót tartva. Ő vót a magyar rockzene egyik bálvánnya, országhatárok ide, oda, s amoda.
De nem csak azért baj, hogy meghalt, mert őt mük úgy tiszteltük és szerettük itt, mint ha éppen közülünk való lett volna. Mint ha a „Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki”, azt es ő írta vóna (de biz’ az Bródy szövege). Pedig már az es éppen elég nagy baj, hogy egy ilyen kiváló zenész, mint amilyen Mecky vót, többé soha nem fog még fellépni sem Szengyőrön, sem Kézdin, sem Udvarhelyen. Az Ómegának evvel vége. Örökkétig.
De van ám ennél talám még nagyobb baj es! Mert akik most az ótást akarják kényszergetni itt es, Magyarban es, azok nem sirassák Meckyt! Mert nekik az ő halála nagyon es kapóra jött! Mert minél híresebb valaki hal meg kóvidban, nekik annál jobb.
Nem hiszitek? Pedig így van! Mert akkor ők azt mondhassák, hogy na, ugye, mit mondtunk? Lássátok, most Mecky is meghalt, mert önfejű vót, mint az esztelneki bika. Úgy hitt szervezete ellenálló erejiben, mint ahogy a gelencei templomba bébotázó magyarországi szájtátiak hiszik Szent László királyunk csodatételét. De azt lehet es hinni!
Hanem ha valaki 78 éves, de még élni akar, akkor ne a szervezete erejiben bízzon, de még az ótás védőhatásában se – abban még egy mogyorónyit se! – hanem vegye bé, amit ilyenkor bé kell, ha van neki. De ha lehet, ne a végén, amikor már nyissák a vasajtót!
Mecky, ő tudott vóna szerelni ívermektint, ha nagyon akart vóna, vaj tudta vóna, hogy mi az. Mük itt nemigen jutunk hëzza. Pedig az hat! Szilikének a veje hozott neki a tavaly Svédországból. Hitte es, nem es, hogy használhat, de szerencse fia, hogy nem dobta ki. Úgy vélte, talám jó lehet még az a tehemnek vaj a juhoknak es.
Hanem amikor megcsavarintotta a gigáját ez a nyavalya, ejsze gondolt egyet s bévette. Két nap múlva aszonta, hë! E’ jobb, mint a doxicsiklin, mert az éppen csak megcsiklincsa a bacilusok seggiket, de ez kipallja őköt ügyesen. Hát Szilike veje eszesebb vót, mint Mecky összes külföldi barátja és magyarországi urusa.
Vaj megsúgta vóna neki valaki még a betegség előtt, hogy mit kell ilyenkor csinálni! Hiszen a Vikturnak is megsúgták, vaj úgy lehet, megporoncsolták, hogy el kell zárni az ívermektint és mocskolni kell, ha azt akarja, hogy sokan ótassák bé magukot. Márpedig ő azt akarja.
Neki sincs elég ideje arra, hogy kimüvelődjön. A sok tudás bangósággal van vigyítve a fejében. Hatalmas zakotaság van ott. Egyszer ezt mondja, másszor meg azt. Hamisság is van benne elég, embernek olyan, mint az oláh csobán kutyája. Sohasem tudhatod, mikor harap beléd, nem lehet biztod benne.
Most aztán bégetik Magyarban az ótásról meg a nyájimmunitásról szóló tódással butított emberek, hogy „Bezzeg, ha béóttatta vóna magát!”! Zalatnay Cini es evvel bőcsködött, hogy „a fenébe Mecky! Mért nem ótattad bé magod?!
Cini, ha okosabb lennél, hallgattál vóna most es, meg akkor es, amikor nem vótál te apáca. Bészurtak még neked hármat es? Hát csak számolgassad tovább, van még hely a pappirodon. Aztán majd egyszer csak téged is úgy kiszámolnak az ótástól, mint Foremant, amikor kiütte vót Muhammad Ali.
Isten nyugtasson, Mecky! Nagy szégyen az sok mindenkire nézve, hogy ilyen csuf halálod volt. Csak nehogy azt mondja majd valaki a temetéseden, hogy „További szép napot!”
-felszegi -