„Engedélyezték a kőrispataki férfit halálosan megsebesítő medve kilövését!” Akár meg is nyugtathatna ez a hír, mert íme, a román állam irgalmat gyakorolt a köztudottan székely ellenségein, mert kegyesen megengedte, hogy egy kétgyermekes fiatal apa gyilkosát, amely az egész környéket rettegésben tartotta, ártalmatlanítsák.
Bár igaz, hogy már egy jó ideje riadóztatták a bukaresti hatóságot a veszélyről eredmény nélkül, és belekerült még egy emberi életbe is az állat kilövése, de így is nagy eredményt könyvelhetünk el, mivel most már bebizonyosodott, hogy egy székely megér egy medvét, egy Bukarest bálványát, egy Európai Unió bálványát, melyet ugyan a fejlett nyugat kiírtott, de Romániától számon kéri!
Igaz, az állatvédők is megváltoztathatják a lefele mutató hüvelykujj irányát, mert hamar az utcára futnak, hogy felfele fordítsák azt, mert ilyenre volt már példa és visszavonták gyorsan az engedélyt a székelyek „medvegyilkosok” jelzővel illetve minket! Meg, hogy elvettük élőterületüket kivágván erdeinket, ami sajnos igaz, mert a vak is látja, hogy a mai ember jobb szereti vízszintes állapotban látni az erdő fáit, mint merőlegesen! Csakhogy nem az ember egyedüli okozója a vadak túlszaporodásának, legalább is nem az egyszerű ember, hanem egy maroknyi, hozzá nem értő vezetőség, aki hibát hibára halmoz.
Először is elköveti azt a hibát, hogy gyenge, áthágható törvényeket hoz az erdők védelmére, de azokat sem tartva be, az illegális erdőkitermelésnek haszonélvezője lett ő maga is. A következő hiba, hogy az életterükhöz mérten aránytalanul elszaporodott medvepopulációnak vadászati szabályozását megtiltja, részben, hogy befogja az állatvédő közvélemény száját, de inkább, hogy az Unió előtt fényezze magát!
A szakemberek szerint az állatok szaporodása robbanásszerű, amíg a múltban egy-két bocsa született egy medveanyának, addig manapság a négyes ikrek sem mennek ritkaságszámba. Ráadásul, ahogy mondják, a kanmedvék sem végeznek szelekciót közöttük úgy, ahogy a múltban tették. Ennek az okát nem ismerem, de talán a tudósok már eddig megfejtették.
Tény az, mint ahogy a közmondás tartja, hogy: „Sok a fóka és kevés a hal!” Ez a közmondás ránk, emberekre is be fog következni rövid időn belül, ha nem változtatunk élősködő felfogásunkon! De addig is szeretnénk, ha nem a medve gyomrába végeznénk életünket. Mert a pillanatnyi helyzet sajnos erre enged következtetni!
Ha Románia betartja ezt a bennünket megtisztelő új álláspontját, mely szerint „egy székely megér egy medvét” és ha minden széttépett székely után kiiktatnak egy veszélyes vadat, csak reménykedhetünk, hogy számunk túlhaladja azokét!
Sebők Mihály