Szinte biztos, hogy nem kell pezsgőt bontaniuk a liberálisoknak sem hétfőn, sem az azt követő napokban, ugyanis elszórt nyilatkozatmorzsák azt mutatják, a lehetséges forgatókönyvek közül a legvalószínűbb, hogy Ludovic Orban az államfőválasztás után tudja meg, költözhetnek-e vagy sem a Victoria-palotába.
Az így is pengeélen egyensúlyozó parlamenti esélyeket tegnap a Victor Ponta-féle társaság borította meg azzal, hogy a szociáldemokraták mintájára – nyilván más megfontolások mentén – közölték: ők bizony be nem teszik a lábukat a törvényhozás két házának az új kormány megszavazása végett összehívott együttes ülésére. Ez pedig annyit jelent, hogy legkevesebb harminc voksnak bottal ütheti a nyomát a Nemzeti Liberális Párt.
Máshonnan összeszedni ennyit nagyjából képtelenség, még akkor is, ha egyes szocdem törvényhozók olyasmit rebesgetnek, hogy a politikai stabilitás kedvéért mégis rábólintanának az Orban-kormányra. Ráadásul a Pro Románia törvényhozóinak viszonyulása még csak nem is meglepő, hiszen vezérük már a bizalmatlansági indítvány megszavazása környékén nyilvánvalóvá tette: nem fognak támogatni egy liberális kormányt. Arról nem beszélve, hogy egy politikai patthelyzet, amely kitolja az új kormány beiktatását az államfőválasztáson túlra, Victor Pontának csak kedvező tud lenni, főképp, ha Viorica Dăncilă bukott miniszterelnök az elnöki bársonyszékért folyó versenyben is alulmarad.
A személyes ambíciók mentén folytatott politikai sakkozáson túl ugyanakkor a hétfőre tervezett szavazás elmaradása önmagában még nem jelent világvégét, ugyanis a törvényhozók bőven határidőn belül játszadozhatnak. Egyrészt a képviselőház, valamint a szenátus állandó bizottságainak november 7-ig van idejük eldönteni, hogy mely más dátumon voksoljanak majd a honatyák a kormányról, ha a hétfői nem jönne össze, például az említett kvórumhiány okán. Másrészt az alkotmány által előírt hatvan napba is vígan beleférnek, amíg a kabinet sorsát így vagy úgy el kell döntenie a parlamentnek. Sőt, ha továbbgondoljuk, még az sem jelent feltétlenül tragédiát – Pontáéknak persze –, ha Orbannak nem sikerül megszereznie a parlamenti támogatást, elvégre még egyszer végig lehet táncolni a van kormány, nincs kormány játékot, de ez alkalommal már az államfőválasztás eredményeivel a hátuk mögött, amelyek a parlamenti erőviszonyokat is részben átszínezhetik. A közvélemény-kutatások alapján nagy valószínűséggel nem a szociáldemokraták javára.
Összegezve: minden jel arra utal, hogy a bizalmatlansági indítvány elfogadását megelőző időszakhoz képest sok nem változott, az ellenzék egy része inkább csak kényszerből állt a liberálisok mögé. Victor Ponta pedig továbbra is a királycsináló szerepében tetszeleg, és a végletekig ki akarja használni ezt a saját politikai ambíciói érdekében. Ilyen körülmények között egyértelmű, hogy Ponta számára a legjobb taktika az időhúzás, további térnyerés reményében. Hogy az országnak mibe kerül ez az időhúzás, az senkit nem érdekel.
Nagy D. István / Háromszék