Rosszul sikerültek a hetedikes és nyolcadikos diákok próbavizsgái az idén is. Az eredmény akkor is lesújtó, ha tudjuk, hogy a tavalyinál kicsit jobb az átlag, tanév végéig pedig rendszerint javulnak a mutatók.
Mindez nem fedi azt a tényt, hogy a gyermekek többsége kínlódik az iskolában, és az a kis hányad, amelyik jól teljesít, ezt sok esetben a játék, családi együttlét, barátkozás, sportolás, olvasás, az élet rovására teszi. Jól van ez így?
A felelősök szerint igen, mert nem kívánnak a tanterven, a sok órán, a nehéz táskákon, a zsúfolt tananyagon, a tanítási módszereken változtatni, sőt, újra meg újra felvetődik, hogy még több oktatást tegyenek kötelezővé. Nemsokára az óvoda is az lesz, és talán a középiskola is. Mert olyan jól hangzik, hogy nálunk az állam törődik a jövő generációkkal. Így jutottunk arra a szintre, hogy egy érettségizett fiatal képtelen kiszámolni, amit a nagyapja hét osztállyal még tudott: hogy hány köbméter deszkára van szükség egy adott csűr oldalához. Persze ez nem mindenkire érvényes, de ha a 14-15 évesek közel kétharmada elhasal a korosztályukra kirótt matematikából, és bő fele románból, akkor el kellene gondolkodni azon is, hogy mit rontottak el a felnőttek.
Nem újdonság, hogy Európa-szerte Romániában a legmagasabb az iskolát korán elhagyók és a funkcionális analfabéták aránya, de nálunk még a jó tanulók is sokszor mennek szorongva az iskolába, és ez nemcsak a jegyeiket rontja le, hanem a személyiségüket is negatívan befolyásolja. Erre figyelmeztetett a minap (sokadszorra) Florian Colceag matematikus, nemzetközi nevelési szakértő, akit a román sajtó a „zsenik edzője” címmel emleget, és aki szerint a gyermekeknek mindenekelőtt szabadságra, kíváncsiságra és önbizalomra van szükségük képességeik kibontakoztatására, az általános romániai gyakorlat pedig pontosan ezeket a tulajdonságokat öli ki belőlük.
Rosszul adják le és rosszul kérik számon az ismereteket, nem személyiségfejlesztést, hanem butítást, agymosást végeznek az iskolák – állítja a tudós tanár, aki egy régebbi interjúban egyenesen börtönhöz hasonlította a hazai oktatási rendszert, ahol a tudás bővítése nem érdekes, örömteli folyamat, hanem a büntetés elkerülésének eszköze. Ki lehet ebből is törni (elszánt pedagógusokkal és harcra kész szülőkkel), de nagyon sok tehetség el is kallódik, esetleg rossz útra tér.
Demeter J. Ildikó / Háromszék