Dédnagyapámnak volt pár órája,
Hogy zsákba gyűjtse életét,
S mint marhát a vagonba
Terelték át az új határon,
Palócföldből lett Csehszlovákia.
100 éve már lassan az átoknak,
Hogy csonka országban élünk,
Lelkünket is tovább torzította
A nagyhatalmak fájó ítélete,
Hogy országunkat rablóknak adta.
Minél kevesebb a manuális munka,
Annál kisebb a hiba arány,
– Suttogta bajsza alatt Clemenceau,
Míg Magyarországot radírozta,
Gyorsan tűnt a perc, és de lassan a szó,
Halálos ítéleted után, hazám,
Száz éve feszülsz már a kereszten,
Kockát vetettek földeden aljas emberek,
Utolsó vércseppeid hullajtod már,
De a végső órákban fejed felemeled,
És atyádat hívod elesten,
Imát mondasz, oldaladba dárdát döfnek,
Június 4-én fekete lesz az ég,
Nemzeti gyászunk szomorú napján
A harangokat félreveri a szél,
És tova viszi minden magyar hangját,
Őseink sírjai megnyílnak a határon túl,
Az Istennek nagy haragját zúgva,
Feltámadva összeölelkezünk velük,
És igazságot hozunk Magyarországnak!
Budapest, Újlak, 2020. május 29.