Rendes időben és rendes országban Ludovic Orban kormányát meneszteni kellene, de nem politikai megfontolásokból, hanem azért, mert elég rosszul tud eleget tenni feladatainak.
Habár a Nemzeti Liberális Párt régóta vágyik a hatalomra, nem készült fel rá, túlontúl sok minisztere bizonyult gyengének, határozatlannak az elmúlt háromnegyed évben, aminek nagy részére a koronavírus-járvány is rányomta a bélyegét.
Ez ugyanakkor esélyt is jelentett (volna) arra, hogy a liberálisok bizonyítsák hozzáértésüket, rátermettségüket, komolyságukat – ehelyett azonban tétovázást, súlyos melléfogásokat, összevisszaságot láttunk. Egyik sem jó ajánlólevél.
Sok mindent fel lehet róni az NLP-nek, attól kezdve, hogy még a járvány romániai kitörésekor is inkább az előrehozott választásokon járt az eszük – és bár ez a terv dugába dőlt, mintha azóta is erősebb lenne a szavazatszerzési vágy annál az eltökéltségnél, hogy jó munkát végezzenek (ahogy a párt valódi vezetője, Klaus Iohannis államfő ígérte volt).
A szükségállapotban megpróbáltak kivételezni az ortodox egyházzal, és maguk is többször megszegték saját előírásaikat (a kormánypalotában való iddogálás és Rareș Bogdan alelnök egyéves kislányának megünneplése csak a legkirívóbb két példa erre), ennél viszont súlyosabb, hogy a vészhelyzetre való áttérés is váratlanul érte őket, nem tudtak idejében előlállni a megfelelő jogi szabályozással – így adódott májusban egy korlátozásmentes hétvége, júliusban pedig három egész hét, aminek következményeit ma is érezzük.
A vírus elszabadult, és már senki sem beszél csökkenő tendenciákról, ellenkezőleg, a (még mindig sokismeretlenes) tanévkezdés és az influenzaidény miatt az ősszel még több megbetegedésre számítanak – amikor már az egészségügyi személyzet is kezd kimerülni, és, mint kiderült, veszélyeztetettségi pótlékait sem mindenki kapta meg. Ilyenformán nehéz elhinni Florin Cîțu pénzügyminiszternek, hogy nem állnak olyan rosszul az ország pénzügyei, mint ahogy állhatnának. Azzal is hónapokig hintáztatott, amit már az év elején tudni lehetett: hogy a gyermekpénz megduplázására és a nyugdíjak 40 százalékos emelésére nincs fedezet.
Most már ezt is a járvány rovására írják, de van, amit sehogy sem lehet: például a környezetvédelmi minisztérium ugyanannyit haladt a medvegondok megoldásával, mint az oktatási tárca vezetője a tanügyi reformmal: semennyit. És volna még felrónivaló, de ezúttal a magunk részéről a magyarellenesség felerősítését tesszük még hozzá, ami szintén nem válik dicsőségére egy önmagát haladónak tartó alakulatnak.
Jogos elégedetlenséget próbál tehát a Szociáldemokrata Párt meglovagolni azzal a bizalmatlansági indítvánnyal, amely ma kerül napirendre a parlamentben. Ennek ellenére roppant felelőtlen és öncélú a kezdeményezés, hiszen „siker” esetén egy még gyengébb, korlátozott hatáskörű, ügyvivő kormánnyal marad Románia a parlamenti választásokig (mert egy új többség összehozása addig aligha sikerül), ha pedig nem tudják megbuktatni, akkor csak magukat járatják le még jobban az amúgy is foszlott hitelű baloldali pártok. Nem mintha nagy kár lenne bármelyikért. Az a kár, hogy nincs valamirevaló alternatíva Románia számára.
Demeter J. Ildikó / Háromszék