A Zsidó Világszövetség elnöke egyik írásában kifejtette: azért fontos számára Magyarország, mert a nagyszülei a XX. század elején Budapestről emigráltak, ahol most egyre inkább teret hódítanak a „gonosz emberek.”
Majd így folytatta: „Ismét halljuk ugyanazokat a beteg, antiszemita, idegengyűlölő, roma-és melegellenes jelszavakat.” Ráadásul „a holokauszt emlékét torzító személyek kapnak díjakat és részesülnek elismerésben.” Ezért „Itt az ideje, hogy a magyarok felálljanak, és azt mondják: elég volt!” (Magyar Nemzet, 2021. március 22.)
Nincs értelme tételesen cáfolni Lauder valótlan állításait, de felvethető a kérdés: miért tartják napirenden a kérdést? Megszokásból vagy aktuálpolitikai célból rágalmaz? Kissé unalmas már, hogy etnikai, vallási és deviáns kisebbségek fundamentalistái „aggódnak” rendszeresen Magyarországért.
Úgy tűnik Lauder kedveli a gumicsontokat is. Ismét felemlegeti, hogy – az időközben erkölcsileg megsemmisült – Gyöngyösi Márton, Jobbikos képviselő listázni akarta a zsidókat. A senkit nem érdeklő igazság az, hogy lényegében mindössze a kettős állampolgárságú személyek listájára lett volna kíváncsi,
ahogy az Izraelben is szokás! Ott ugyanis kettős állampolgár nem lehet az izraeli parlament – a Knesszet – tagja.
Az természetesnek tekinthető, hogy Lauder kiáll a zsidóság érdekei mellett, az már kevésbé, hogy ezt ekkora vehemenciával teszi, ráadásul betegnek nevezi az idegengyűlölőket, és a nemi devianciákat elutasító embereket is. Ez utóbbit különösen érdekes zsidó embertől hallani. Minden hiába, mert Laudert aggasztják a „bennünk szunnyadó sötét ösztönök”, ezért gyűlölettel beszél a tőle eltérő gondolkodásúakról. Közben azért megdicséri Orbán Viktor miniszterelnök zsidó-és Izrael barát politikáját, de ezt érezhetően nem tartja elegendőnek.
Azt persze nem veszi figyelembe, hogy a magyarországi zsidó csoportosulások egymást lejáratva folytatnak erkölcsileg önmegsemmisítő harcot.
Lauder egyértelműen kiállt a neológ Heisler András, a Mazsihisz (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) elnöke mellett, akit a zsidó közélet szereplői súlyos vádakkal illetnek. Jellemző, hogy Róna Tamás rabbit Heisler kizáratta a Mazsihiszből, de a Rabbitestületet továbbra is Róna vezette. A káoszt csak fokozta a Zsima (Magyarhoni Zsidó Imaegylet) megalakulása. Ezt Róna Tamás főrabbi, mint az egyesület elnöke jelentette be 2020. december 11-én.
A magyarországi zsidó vallási közösségek és ezek vezetői enyhén szólva sem szeretik egymást. A helyzet komolyságát jelzi, hogy felek egymás magánéletét sem kímélik: Köves Slomó rabbi Heisler Andrást egy Isten létezésében bizonytalan, tönkrement textilvállalkozónak minősítette.
Szerinte a „Mazsihisz működésének lényege a holokauszt emlékezetéből való politikai haszonszerzés.” Heisler ezt a mondatot undorító rágalmazásnak és gusztustalannak nevezte. Közben a kizárások miatt rabbik jönnek-mennek, új zsidó csoportosulások szerveződnek, pénzügyi és szexuális visszaélésekről fogalmazódnak meg vádak. Egymás tisztségviselőinek a származását kutatják, a vérségi alapon nem zsidókat felfüggesztik, kizárják.
Petrovics Péter neológ rabbi kilépésekor ezt mondta: „ami miatt közös megegyezéssel kiléptem a Mazsihiszből az volt, hogy olyan összeegyezhetetlenséget tapasztaltam a zsidó vallási és erkölcsi törvények, és a mostani világi vezetőség értékrendje és világnézete, illetve ebből fakadóan cselekedetei között, amit nem voltam hajlandó tovább felvállalni.”
Fináli Gábor rabbi is elhagyta a Mazsihiszt. Indoklásául elmondta: „Csatlakozásom során rendszeresen ad hoc kapkodást, rögtönzést, a saját szabályok iránti következetlenséget láttam, amelyet a félelmetes csúcsoknak hitt szemétdombokért, kiüresedett titulusokért és álpozíciókért történő belső harc övezett. Megdöbbenésemre legtöbbször nem láttam egyebet, mint pár akarnok ember – az egész kar kárára történő – sárbirkózását, torzsalkodását. A Tóra elveit minden módon megszegő alkuk, pletykák, árulások világa fogadott, ahol az őszinteség hiánya, a túlélői múlt cinikus fel- és kihasználása vetekedett a hitközségi intézmények hitbizományként való kezelésével.”
Lauder kiállása sem segít azon a tényen, hogy a Mazsihisz története az elmúlt évtizedekben botránykrónikaként is leírható.
Hatalmi versengés, a zsidók által is köztörvényesnek minősíthető tranzakciók, erkölcsi és legitimációs válságok követték egymást. Ezt a szervezetet képviselte évtizedekig Zoltai Gusztáv, az egykori ávós, pufajkás, munkásőr, kommunista, a Vidám Színpad volt párttitkára, a kommunista titkos szolgálatok ügynöke, illetve besúgója, aki a Kádár-rendszerben gondosan elhallgatta zsidó származását. Zoltai arra a kérdésre, hogy a zsidóság vallás, faj vagy etnikum, ezt felelte: „Életforma.” (Igen, 1992. december 8.)
Közben a MAOIH (Magyarországi Orthodox Izraelita Hitközség) valamint a Fidesz-barát Köves Slomó társulata az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) elérkezettnek látták az időt, hogy sokkal több pénzt követeljenek a magyar állam által a Mazsihisznek évente utalt 1,8 milliárd forint örökjáradékból.
Az összeg 80 százalékával eddig a Mazsihisz rendelkezett, a MAOIH és az EMIH a maradék 20 százalékon osztozott. A két szervezet vezetői Jeruzsálemben keresték az igazságot, mert ha két zsidó közösség szerint vita van, akkor a zsidó hagyományok szerint a vallási bírósághoz (Bét Din) kell fordulniuk. A tárgyaláson a Mazsihisz nem vett részt, ennek ellenére a Jeruzsálemi Főrabbinátus Bíróságának Polgári Tagozata olyan határozatot hozott, amelyben felkérte Magyarország kormányát, hogy az új és igazságos elosztás kidolgozásáig „függessze fel a pénzeszközök kifizetését.”
A rabbinikus bíróság később a korábbi határozatot jogerőre emelte. A „kényszerű alperesi pozícióban lévő” magyar állam képviselője jelezte, hogy a magyar kormány figyelembe kívánja venni a Bit Dén döntését.
Nemrégiben a Mazsihisz elnöke jelezte, hogy a vitatott 1,8 milliárd forint megérkezett a számlájukra, tehát a magyar kormány egyelőre nem vette figyelembe a Jeruzsálemben hozott döntést. Heisler András szerint „Durva lenne, ha precedenst teremtenének rá, hogy egy másik országban lévő vallási bíróság felülírjon magyar kormánydöntéseket.” A Lauder által támogatott Mazsihisz nem ismeri el a Bét Din joghatóságát és döntéseit. De a magyar kormány sincs könnyű helyzetben, hiszen egy külföldi vallási bíróság döntésének elismerése eleve problematikus.
A magyarországi zsidó közéletben zajló események aligha tesznek jót e vallási-etnikai kisebbség megítélésének.
Hiába támogat a kormány filoszemita intézkedéseket, hiába hirdették meg az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia elvét, az nem érvényesülhet addig, amíg a magyarországi zsidó közélet olyan színvonalú, amilyennek a Neokohn, a Szombat és a többi zsidó fórum leírja. Ezeken olyan erkölcsi mélységekbe látunk, amitől bárki könnyen antiszemitává válik… A helyzeten nem változtat sem a történelem átírása, sem a baloldali és liberális zsidók politikai átpozicionálása.
A jelenlegi helyzetben célszerű lenne, ha ítélkezés helyett Ronald S. Lauder a magyarországi zsidó közélet problémáival foglalkozna. De kicsoda ő valójában? És miért jelenhet meg Magyarországon ilyen elfogult és gyűlölködő magyarellenes iromány?
Lauderről tudni kell, hogy ő volt a Sukoró-ügy néven elhíresült kaszinó-beruházás egyik résztvevője, aki izraeli strómanjai segítségével próbált törvénytelen előnyhöz jutni, ami miatt az egész társaság a bíróságon kötött ki. Gátlástalanságukra jellemző, hogy
Lauder és tettes társai az elmaradt haszon miatt pert indítottak a magyar állam ellen, ahol többek között a magyarok antiszemitizmusával magyarázták a törvénytelen beruházás meghiúsulását.
Persze nincs ebben semmi új, de adódik a kérdés: milyen erkölcsi alapon állva támadják alaptalanul a magyar kormányt a Lauder-féle szélhámos ingatlanügynökök?
Néhány napja a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői közös nyilatkozatot írtak alá a család fontosságáról. Közzététele után nem sokkal a Mazsihisz az alábbi – szerintük – vállalhatatlan mondat miatt kezdett tiltakozásba: „A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja.” Újabb álláspontjuk szerint „az emberek csoportját nem helyes tisztátalannak minősíteni és különösen kriminalizálni csupán orientációja, identitása, boldogságkeresése okán. Az ilyen minősítések rombolják a társadalmi kohéziót.”
Ez így nem is annyira burkoltan a gender-lobbi és az LMBTQ mozgalom melletti kiállásnak tűnik.
Akkor viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy a Heisler András által ismertetett gondolatmenet össze egyeztethető-e a Tórában és a Talmudban leírtakkal?