Nagyon rossz, szinte katasztrofális üzenete lett volna annak, ha az erdélyi magyar pártok nem tudtak volna megállapodni az együttműködésről a decemberben esedékes parlamenti választások előtt.
Bajnak elég az is, hogy az erdélyi magyarság mind nagyobb része süpped bele a közömbösségbe, a magyar pártok egyre nehezebben tudják elérni, megszólítani a fiatalokat, és a részvételi arány rendre alulmúlja a románság szavazókedvét – már csak az hiányzott volna, hogy a közélet iránt valamelyes érdeklődést mutatók azt lássák, vezetői képtelenek a kompromisszumra, nem tudnak megállapodásra jutni.
Hogy mennyire kényszeredett e megegyezés, azt bejelentésének módja is tükrözi: a katarzis, a mosollyal kísért kézfogás vélhetően nem csupán a járványhelyzet miatt maradt el, hanem mert az utolsó pillanatig folyt az alku – nem csak az RMDSZ és a két kis párt szövetsége között, hanem Kelemen Hunor csapatán belül is. Az egyre nagyobb kihívást jelentő ötszázalékos küszöb átlépéséhez az RMDSZ-nek szüksége van az EMSZ támogatóira is – a tét azonban nem csupán az a durván negyvenezer voks, amely az önkormányzati választáson az MPP és az EMNP helyi tanácstagjelölt-listáira érkezett.
Ennél sokkal fontosabb ugyanis a döntés szimbolikája: az, hogy immár magyar–magyar összefogásról lehet beszélni, hiszen a listán az RMDSZ ellenzékének képviselői is helyet kaptak. Ennek üzenete pedig mindenképpen pozitív és mozgósító erővel bírhat az erdélyi magyar társadalmon belül – s még ha az EMSZ-en belül bizonyára vannak-lesznek olyanok, akik akkor sem szavaznak a tulipánra, ha vénasszonyok potyognak az égből, azért náluk vélhetően sokkal többen vannak azok, akiket éppen az összefogás terel az urnákhoz.
Ilyen értelemben tehát pragmatikus, bölcs döntést hozott mind az RMDSZ, mind az EMSZ, azzal a megjegyzéssel, hogy utóbbi szervezet kényszerpályán mozgott, más választása nemigen volt, mint beállni a sorba, önállóan ugyanis aligha indulhatott volna. A Mezei János és Csomortányi István által vezetett EMSZ helyzetéről sokat elárul az is, hogy ha a korábbi választások előtt az RMDSZ-szel koalícióban történő indulásról beszéltek, idén már fel sem merült, hogy ne a tulipán jele alatt kérjék választóik bizalmát.
Az utolsó pillanatban létrejött megegyezésen túl azonban az RMDSZ-nek és az EMSZ-nek is van még elég tennivalója azért, hogy az összefogás ne egyszerű választási együttműködés legyen, hanem tartalommal töltsék föl és értelmes munkamegosztás révén dolgozzanak a magyar közösség érdekeinek érvényesítéséért. Fontos lenne mindez azért is, hogy az összefogás hiteles legyen, és ne váljék üres szlogenné, négyévente, a választások előtt előrángatott, elcsépelt fogalommá, mely nem fed semmit, csak jól hangzik.
Farcádi Botond / Háromszék