G. Fodor Gábor eddigi életének egyik legjelentősebb eseménye valószínűleg az, hogy Orbán Viktor kortársa lehet. Létezésének célja és értelme Orbán dicsérete, tetteinek csodálata, eszméinek kritikátlan népszerűsítése, és ellenfeleinek nevetségessé tétele.
Magánéletéről G. Fodor felesége, Fodor-Horváth Zsófia, a 888. újságírója tett közzé néhány árulkodó mozzanatot a Magyar Hírlap 2021. április 29-én megjelent számában. (Apró érdekesség, hogy G. Fodor a 888. főszerkesztőjeként egyben feleségének a főnöke is.)
Zsófia asszonyságtól tudjuk, hogy ez az ember valami különös, megmagyarázhatatlan és természetfeletti lelki kapcsolatban áll Orbán Viktorral: egyszerre olvassák ugyanazt a könyvet, és Orbán nemegyszer azt mondja, amire korábban G. Fodor gondolt.
Fodor-Horváth Zsófia más rendkívüli jelenségekre is utalt: „bár a férjemről van szó, mégis néha egy politikai gondolkodó műhelyében találom magam, aki nemcsak uralja a nyelvet, hanem teremti is azt, szinte már idegesítően játszi könnyedséggel és természetességgel. (…) Munka nélkül nincs élete, álmában is dolgozik.” Amikor pedig unatkozik, néhány perc alatt összefoglalja Machiavelli, Hobbes és Foucault filozófiáját. Így telnek egy nem átlagos ember hétköznapjai.
Néhány hete jelent meg Az Orbán-szabály című könyv, melynek szerzője G. Fodor Gábor, politikai filozófus. A dicsőítő ének 370 oldalas. A szerző az Orbán-csapat tagja, a konzervatív politikai énekkar karmestere pedig a fideszes Schmidt Mária, főideológus, történész, befolyásos oligarcha.
Nem véletlen, hogy a brosúra megrendelője, finanszírozója és egyik méltatója ugyancsak Schmidt Mária.
Az ő kényszerképzete, hogy a szovjet világbirodalom összeomlása Orbán Viktor tevékenységének köszönhető, aki varázsereje segítségével kiűzte a kommunistákat Közép-Európából. Orbán természetfeletti cselekedeteiről feljegyzések, tanulmányok és könyvek tömkelege készült, az ugyancsak Schmidt által pénzelt dalnokok pedig minden létező fórumon éljenzik a doktor-miminiszterelnök urat.
A Terror Háza, a XX. és a XXI. Századi Intézet hatékonyan formálják a közvélekedést. Orbán minden lépésében észreveszik az államférfit, a történelemformáló hőst.
G. Fodor e művében azon mereng, hogy mindez hogyan lehetséges? Hogy kerülhetett ő Orbán konyhájába, és egyáltalán: lehet ilyen a létező világ? Amikor leírja a történteket, sokszor felteszi magában a kérdést: hogyan lehet Orbán és csapata ennyire tökéletes és álomszerű? Próbál a földön maradni, ezért idézi és magyarázza annyit a miniszterelnök szövegét. (Az Orbántól származó idézetek száma 127.)
Kell valami kapaszkodó, csak az a probléma, hogy G. Fodor szerint a szövegek is földfelettiek, ezért aztán nagyon nehéz hosszú távon is földközelben maradni.
De a probléma viszonylag könnyen áthidalható, mert ma már sokan vannak a földfelettiek, akik együtt szárnyalnak Orbánnal és a Fidesszel. Olyan szellemi nagyságok és hétköznapi hősök tartoznak ide, mint a Schmidt Mária által Petőfi Sándor-díjjal kitüntetett Deutsch Tamás, aki nagyon bátor ember: miután őt nem lehet megfélemlíteni, ma is nyilvánosan dicséri Orbánt. (Egy évvel ezelőtt Szájer József volt a díjazott.) De ne feledkezzünk meg a kalandos életű Habony Árpádról se, akitől hősünk sokat tanult, ezért nagyon tiszteli.
G. Fodor eddigi tudományos munkásságát kidobhatónak tartja, miután korábbi nézetei elavultak. Erről a Partizán című műsorban beszélt Gulyás Mártonnak. Hogy a jelenlegi nézeteivel mi a helyzet, arra csak következtethetünk. Itt dicsekedett el sokféle pozíciójával, de azt is szóvá tette, hogy sokszor nem okosnak, hanem alacsonynak mondják őt. (Hagyjuk most Freudot.) Egyértelművé tette, hogy van személyes álláspontja is, de a lényeg mindig a politikai harc.
G. Fodor lényegében egy kiválasztott, küldetéses embernek látja Orbánt, aki Magyarország jótevője, Európa védőbástyája és a kontinens újjászületésének biztosítója. Egy korszakos zseni, aki új nyelvet és új politikai világot teremtett. Valóságos „hegycsúcs”, aki csak hegycsúcsokkal folytat párbeszédet. „Orbánt a politikai tudással bírás képessége emeli a hegycsúcsok közé.”
Ez a mondat is az ötvenes éveket idézi.
Mindettől függetlenül sem az idézetekből, sem a magyarázatokból nem olvasható ki egy koherens eszmei-ideológiai álláspont, miután lényegében aktuálpolitikai kérdésekről van szó.
Egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mi az Orbán-vezette Fidesz, G. Fodor ezt válaszolta: „Az emberek mellett állni, az emberek nyelvén beszélni, és az emberekért győzni.”
Tehát a sok okoskodás, magyarázkodás, tudományoskodás után marad ez a végtelenül buta közhely: a politika az emberekért van. Ez a filozófiai mélység szinte szédítő. És kijózanító.
Mert Gyurcsány és az összes posztkommunista-szocialista, és volt SZDSZ-es liberális politikai bűnöző lényegében ugyanezt mondja. Ez a tömegdemokrácia törvényszerűsége. A közvélemény-kutatásokra alapozott politika lényege a hétköznapi emberek tévképzeteinek követése. A pártok feladata e tévképzetek megismerése, alakítása, manipulálása.
Emiatt lett a polgári Magyarország eszméje szimpla politikai termék, a politika pedig a pillanat uralása.
Ebben a kontextusban igaza van a Fidesznek tanácsokat adó, politikai marketinggel foglalkozó, amerikai-zsidó George Birnbaum úrnak, aki egyszer azt találta mondani, hogy a választókat nem lehet eléggé alábecsülni…
Ezt a felfogást tükrözi a G. Fodor által főszerkesztett 888.hu nevű internetes portál is, ami lényegében nem más, mint egy harsányan színes, politikai propagandát tartalmazó elektronikus felület. A színvilág, a rovatcímek, a szerkesztés kuszasága, a mesterkélt lazaság a baloldali anarchisták és marxisták formabontó világát idézi.
Néhány politikus pedig sajnálatosan azt hiszi, hogy ilyen a modern, fiatalos konzervativizmus. Pedig ez csak a feltűnni vágyás és a következetlen gondolkodás megnyilvánulása.
E fórum egyik legnagyobb botránya az úgynevezett Tóbiás-ügy volt, melynek során a valóban nevetséges szocialista politikus feleségét és családját érte minden színvonal alatti lejárató szexista kampány, miközben a Fidesz-kormány egyik tagjáról készített – igen bátor – fotók ma is ott díszelegnek az interneten…
De a G. Fodor-féle pártkatonáknak a harc mindennél fontosabb, elvégre „ők a Janik.” Ez a fajta szellemesség és szellemiség tetten érhető gondolkodónk egész eddigi közéleti pályafutásán.
Amíg lesz rá fizetőképes kereslet, addig megszállott aktivistákból mind a két oldalon egyre több lesz, ami nem könnyíti meg a tisztánlátáshoz szükséges nyugodt légkör kialakulását.
Nem lehetséges, hogy ez az állandósult harci riadó – hosszabb távon – nem növeli, hanem csökkenti a jobboldaliak szavazókészségét?
Biztos, hogy Orbán Viktornak szüksége van erre az irracionális hőskultuszra?
Miközben mindenki tudja, hogy valójában nincs alternatíva.
Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy mindenki „Jani” akar lenni…
Akták