Dippold Pálnak a Magyar Hírlapban Vélemény és vita c. rovatában megjelent Víruskavarók c. írására eredetileg ott szerettem volna reagálni, de ennek közlését az újság nem vállalta.
Az írása ekként fejeződik be:
„Most kormánydöntés született a koronavírus-járvány negyedik hullámának megfékezésének újabb védelmi intézkedéseiről. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az átoltottság növelése érdekében a munkáltatók előírhatják az oltás felvételét dolgozóiknak. A magáért, szűkebb-tágabb környezetéért felelősséget érző magyarok közül majdnem hatmillióan felvették az oltást.
Itt van azonban egy erőszakos kisebbség, akik szabadságjogaik korlátozását látják abban, hogy nem fertőzhetik meg szabadon embertársaikat. Lehetnek ezek akár vírustagadók, idióta tévtanok követői, a természetes életmód korlátolt, beszűkült agyú hívei. De lehetnek egyszerűen felelőtlen, lusta disznók is.Hát micsoda figurák ők és a mögöttük állók, akik ezt a józan, felelős, a többség érdekeit megvédő kormánydöntést támadják?"
Az általam kiemelt utolsó öt sorhoz szólnék. Igaz nincs idézőjelbe téve,
de Dippold úr akárha Révai Józseftől vagy Aczél elvtárstól is kölcsönözhette volna őket, stílusa, gondolkodásmódja ugyanaz. Csak most éppen az oltás szentségét és nem a szocialista realizmus vagy a kommunizmus, netán a szövetkezetbe belépés mellett dühöng és vagdalkozik. Ajzottsága eleve jelzi tájékozatlanságát és annak másik arcát, a vakhitét is.
A Magyar Hírlapnak nem tesz jót ez a stílus. Nem vagyunk mi disznók, de beszűkült agyúak sem, még kevésbé elvetemült figurák, (az erőszakosság vádja meg egyenesen nevetséges), akik nem oltatjuk be magunkat, csak óvatos, józan emberek, akikben él az ezeréveken is átsegítő magyar óvatosság, akik tudják, hogy nem kell a vesztébe rohanó világnak mindent elhinni, még kevésbé vakhittel követni. Legkevésbé a médiát. Legyen magunkhoz való eszünk.
Mi, oltatlanok, olyanok vagyunk, akik ily módon nem akarunk részt venni az I. biológiai-média világháborúban.
A vakhit oszlatásának egyébként egyik jó módja lenne, és ajánlom a médiának és Dippold úrnak, hogy próbáljon meg tényfeltáró riporterként rálelni a WHO eredeti angol szabályzatára (természetesen az nem nyilvános abban az átlátszó nyugati világban) és lefordítani, majd idézni a feladatait. Szembesíteni, hogy eddig hányszor irányított saját alapszabályzatával ellenkező módon, pl., a világjárvány kihirdetésével, az ajánlott karantén-típusokkal, a nem végleges oltások elindításával, stb. Egy jobb világban ebből nürnbergi per is lehetne.
Még csak annyit: bármennyire taszító és kedvszegő sokunknak az ilyen erőszakosság, a média és a kormányrendeletek részéről, – és nem felejtettük még el a bujdosó és a betyár életmód példáit – mi, sok oltatlan magyar ember, akkor is a haza mellett fogunk szavazni és kiállni. Mert a haza mindenekelőtt.
De addig, azon mind a honi média, mind a kormány elgondolkodhat, hogy emiatt hány sértődött és rosszkedvű ember fog otthon maradni tavasszal.