Levél érkezett szerkesztőségünkbe id. dr. Lomnici Zoltántól, a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnökétől, aki jelenleg egy emberi jogokat védő szervezet (Emberi Méltóság Tanácsa) elnökeként kormányoktól függetlenül igyekszik segíteni a jogaikban sértett embereknek. 2012-ben hozzá fordult hat szlovák állampolgár, akik felvették a magyar állampolgárságot és ennek következtében megfosztották őket szlovák állampolgársághoz fűződő jogaiktól.
Az ügyben eljárva Lomnici felháborító felfedezésre jutott. Mint ismeretes, ha a valamely perben ítélkezni hivatott bíró esetében felmerül az elfogultság, az érintettség gyanúja, magának illik elfogultságot jelentenie maga ellen, s a felmentését kérnie.
Mindezt az indokolja, hogy elfogultság esetén részrehajlóan ítéli meg az ügyet, pontosabban az egyik fél javára részrehajló, ellenérzés, vagy vonzalom befolyásolja tetteit, vagy vezeti őt az ítéletének, döntésének meghozatalában, ami megengedhetetlen a bírósági gyakorlatban.
Márpedig minek is minősülhetne másnak, mint elfogultságnak, ha a szlovák állam ellen benyújtott keresetben a nemzetközi bíróság egy tagja egészen véletlenül szlovák, aki nem mellesleg jelenleg a szlovák Legfelsőbb Bíróság elnöke?
Érdekes módon ebben az Emberi Jogok Európai Bírósága nem talált semmi kivetnivalót, márpedig mindez alapjaiban rendíti meg a tisztességes igazságszolgáltatásba, a pártatlan ítélkezésbe vetett bizalmat egy olyan nemzetközi bíróság esetében, mely nevében viseli az emberi jogok fogalmát.
S ha már emberi jogokról esik szó, Az Emberi Jogok Európai Egyezményében szereplő jogok között ott szerepel a tisztességes tárgyaláshoz való jog (6. cikk), mely kiemelt helyet foglal el az emberi jogok katalógusában. Ez a jog többféle részjogosultságot foglal magába, illetve többféle joggal áll kapcsolatban.
Ilyenek különösen: a független és pártatlan bírósághoz való jog, a törvény előtti egyenlőség, a diszkrimináció tilalma. Nehezen képzelhető el, hogy a felsorolt jogok valamelyike vagy akár mindegyike ne sérült volna az említett esetben.
De idézzük a továbbiakban a levelet:
„Marija Pejčinović Burić
főtitkár
Európa Tanács
Tisztelt Főtitkár Asszony!
Id. dr. Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott határozatok kapcsán az alábbi panaszt kívánom előterjeszteni.
Jelenleg is elnöke vagyok annak az emberi jogokat védő szervezetnek, amely kormányoktól függetlenül, állami támogatásban és adományokból nem részesülve, függetlenül igyekszik segíteni a jogaikban sértett embereknek.
2012-ben keresett meg hat szlovák állampolgár, akik felvették a magyar állampolgárságot és ennek következtében megfosztották őket állampolgársághoz fűződő jogaiktól, úgy, hogy sem közigazgatási, sem bírósági úton nem vitathatták az őket rendkívül hátrányosan érintő döntést. Több hónapra még az ingyenes orvosi ellátást is megtagadták tőlük a jogvesztésre hivatkozva. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához beadott panaszt 14927/12. és 30415/12. szám alatt elutasították, noha a jogsértések mellett a bíróság több korábbi döntésére is hivatkoztunk. A határozat meghozatalában magyar bíró nem vett részt.
Párhuzamosan az Európai Unió fórumrendszerét is igénybe vettem, s az Európai Bizottság örömmel értesített, hogy petícióm eredményre vezetett és módosítani kell a szlovák törvényt. Utaltak az Európai Unió Bíróságának C-221/17. számú döntésére, amely szerint az állampolgárság elvesztése esetén biztosítani kell a bírói felülvizsgálat jogát.
A közelmúltban ismertem meg az European Centre for Law and Justice intézet kutatásainak eredményeit, amely szerint az elmúlt években számos ügyben elfogult, külső tényezők által befolyásolt bíró ítélkezett az Emberi Jogok Európai Bíróságán. A döbbenetes kutatási eredményeket cáfolhatatlan tényekkel támasztja alá a tudományos kutatás. Az intézet a bírósághoz kapcsolódva fejti ki tevékenységét.
Több mint 40 éves bírósági gyakorlattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy az egyik legsúlyosabb bűn, ha az ügy elbírálásában elfogult bíró vesz részt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elvárja a nemzeti bíróságoktól a tisztességes eljárást, ezért mi is elvárhatjuk, hogy Strasbourgban elfogulatlan bírók döntsenek.
Utaltam arra, hogy a 14927/12. és a 30415/12. sz. ügyekben magyar bíró nem járt el. Az idézett, megdöbbentő kutatási eredményeket felmutató tanulmány alapján vizsgáltam, hogy kik döntöttek a jogfosztottak ügyében. Az egyik bíró Ján Šikuta, aki jelenleg a szlovák Legfelsőbb Bíróság elnöke.
Mivel a döntést a szlovák hatóság képviselője győzelemként tálalta, úgy, hogy az eredményről a sajtó tudósításából szereztünk tudomást, kérdéses, hogy az adott ügyekben nem sérült-e a jogfosztottak tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga.
Erre tekintettel kérem, hogy Főtitkár asszony tegyen lépéseket annak tisztázására, hogy nem sérült-e az adott ügyekben a fair eljárás elve.
Budapest, 2020. 08. 31.
Üdvözlettel: id. dr. Lomnici Zoltán”