Hetek, hónapok óta a jelentősebb pártok szinte minden lépést és nyilatkozatot az elnökválasztási kampánynak rendelnek alá. E küzdelem az államfői székért nem túlzottan színvonalas, mint ahogy a jelöltek sem azok.
Mindez november tizedikéig jelentősen változni nem, csupán fokozódni fog. Nem politikai elképzelések és célok ütköznek majd egymással, hanem ostorozzák egymást, s aki teheti, ígérget felelőtlenül. Mindez egyébként méltatlan a rendszerváltás harmincadik évfordulójához, s nem a választópolgárok tehetnek arról, hogy most is csupán visszafogottan reménykedhetnek valamiféle változásban, hasonlóan azokhoz, akik három évtizede, a Román Kommunista Párt utolsó, novemberi kongresszusát megelőzően sem bizakodhattak.
Zajlik tehát a kampány mindenhol. Az egyetemi tanévnyitó is kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a jelöltek szép szavakkal próbálják magukhoz édesgetni a diákokat: Klaus Iohannis egy kolozsvári rendezvényen lengette zászlaját, gyengécske kihívója, Viorica Dăncilă pedig Ploiești városában próbálkozott, szerényebb sikerrel. Mindketten oda tértek vissza, ahol maguk is diplomáztak, s míg az államfő, a nagy, ám csupán elképzeléseiben létező országprojektek és oktatással kapcsolatos illúziók meghirdetője merészen fogalmazta meg diákokkal szembeni elvárásait – „azt várom tőletek, hogy tegyétek a román társadalmat jobbá, élénkebbé, vibrálóbbá és versenyképesebbé!” –, a kormányfő Ploiești liberális polgármesterének célzásaival szembesült, az ugyanis megjegyezte, hogy reméli, az egyetemistáknak nem okoznak majd gondot a román nyelvtani ismeretek. A megalázott Dăncilă ezek után már csak azt jegyezhette meg, reméli, hogy a kormány egyetemistákat és tanáraikat érintő eddigi intézkedései, a fizetésemelések és az infrastrukturális beruházások eredményesek lesznek...
Üres szavak, mindkét oldalon, hiszen valójában a diákoknak lehetne elvárásuk az elnökkel szemben, és nem fordítva. És bizony, milyen jó lenne, ha pátosszal és fizetésemeléssel meg lehetne oldani a súlyos, egyetemistákat, végzősöket és fiatalokat egyaránt érintő oktatási, társadalmi és gazdasági gondokat. De nem lehet, és ezt egy, a kormányfő látogatása ellen tüntető fiatal is tanúsítja, ő ugyanis csupán annyit írt tiltakozó táblájára: ne űzzék el a fiatalokat az országból!
E felszólítás tükrözi a mai, elnökválasztásra és a forradalom évfordulójára egyaránt készülő ország egyik legnagyobb problémáját. A fiatalok ugyanis nem hiszik, hogy a politikusoknak az a céljuk, hogy tisztességes jövőt kovácsoljanak számukra. Nem hiszik és elmennek. És amíg ez nem változik, egyetemi tanévnyitón vezető politikusnak nincs keresnivalója. Fölösleges ugyanis harmadosztályú sztárokként, hiteltelenül tündökölniük, mert nem az a dolguk, hogy öncélúan kampányolva untassák a diákokat, hanem az, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek számukra és az ország minden lakója számára értelmes, élhető és emberi jövőt szavatolnak.
Mózes László / Háromszék