A Transindex nevű balliberális portál egy szakmailag felvállalhatatlan, eszmeileg a politikai „újgondol” és „újbeszél” paneljeiből építkező, színvonalát tekintve minősíthetetlen szövegét portálunk „irányváltásáról” Szakács Árpád kellően helyretette, ahhoz bármit is hozzátenni felesleges.
Érdemes viszont kitérni egy részletkérdésre, amit szerénységem bemutatása kapcsán említ a cikkíró. Szerinte „a Jobbik néppártosodása” után fordultam el a párttól és közeledtem a Fideszhez.
Nem kutatom, hogy a dokumentálható tévedés mögött hitelrontási szándék van-e, vagy egyszerű felkészületlenség. Őszintén szólva, bár jóindulatra semmi okom, az utóbbira gyanakszom.
A sajtóban – jobb és baloldalon egyaránt – előszeretettel keverik össze a Jobbik néppártosodását és balfordulatát, a nyíltan magyarellenes erőkkel való szövetségkötését. Arról lehet vitatkozni, hogy egyikből szükségképpen következett-e a másik (szerintem nem), de arról aligha, hogy e két jelenség időben elkülönült, fogalmilag sem feltétlenül összetartozó. Az egyik ugyanis formai kérdés, a másik viszont tartalmi.
Lehet néppárti stílusban, a társadalom minden rétegét megszólítva, a „vadhajtásokat lenyesegetve” nemzeti konzervatív politikát folytatni és lehet nemzetellenes politikát is vinni radikálisan csak egyes rétegeket, például az elkeseredett elégedetleneket megcélozva. Az, hogy mondanivalónkat a kiszemelt társadalmi csoportoknak címezzük vagy igyekszünk „catch all”-modellt követve mindenkit megszólítani „néppárt” módjára, merőben csomagolási, taktikai kérdés.
A Jobbik nem azért felvállalhatatlan 2016 ősze óta, mert két évvel korábban, 2014 táján maga mögött hagyta a nemzeti radikalizmust és néppártosodást hirdetett, hanem azért, mert azóta több kérdésben ismételten szembement a primér nemzeti érdekekkel.
Demobilizált a kvóta-ügyi népszavazás alkalmával, nem szavazta meg ígérete ellenére e témában azt az alkotmánymódosítást, melyet korábban épp maga javasolt, elsiratta a nemzeti öntudat mételyezésében jeleskedő Népszabadságot, a sajtószabadság sérülését emlegetve, szembe ment az álcivil szervezetek átvilágításával, a CEU ügyben Gyurcsányék mellé állt a kormánnyal szemben, beállt a munka törvénykönyvének módosítása kapcsán az ellenzéki gyalázkodó kórusba, együtt menetelt a modern társadalom söpredékével, a magát minden alap nélkül antifasisztának nevező csürhével, olyan vandál tüntetéseken, melyeknek keresztény és nemzetellenes jellege letagadhatatlan. S mindezt a 2018-as választások előtt!
Azóta pedig szépen besimult a párt a moslékkoalícióba, felszámolva saját maradék nemzeti tartalmát is. Elég belenézni egy Jobbikos fórum komment-szekciójába, úgy szidják ott az erdélyi magyarokat, csak azért, mert nem támogatják az ellenzéki gyűlöletkoalíciót, hogy a DK-sok sem tudják azt különbül tenni.
S nemcsak arról van szó, hogy nyílt szövetséget kötöttek a magyarság ellenségeivel, akik 2004-ben a határon kívül rekedt magyarok ellen uszítottak, tőlük féltve a magyar ellátórendszer stabilitását, most pedig kitárnák az országot az új honfoglaló, hódító iszlám tömegek előtt, hanem arról, hogy képesek voltak a lehető legdestruktívabb álláspontot képviselni primér nemzetstratégiai kérdésekben, beleértve a magyarság megmaradását, fizikai önreprodukcióját célzó családtámogatási rendszert.
Gyöngyösi Márton, akinek nemzeti elkötelezettsége egyértelműnek tűnt korábban, képes volt az SZDSZ legmilitánsabb szárnyának stílusában beszélni a kormány demográfiai csomagjáról, a párt egy az egyben átvette az uniós retorikát minden tekintetben, s úgy kezeli a nemzetek és nemzetállamok gyengítésére törekvő EU-t, mintha annak céljai és szándékai a magyar érdekekkel egy irányba mutatnának, mintha nem adna teret a legeszementebb öngyilkos bevándorláspolitikának és a legalább annyira eszement LMBTQXYZ-lobbinak.
Ezek az emberek, Gyöngyösi Mártonon kívül olyan, korábban a nemzeti oldalt erősítő politikusokat beleértve, mint Z. Kárpát Dániel, Gyüre Csaba vagy Balczó Zoltán, nevüket adják a leggyalázatosabb nemzetellenes politikához, eladják magukat s hitelüket a pozícióért, a pénzért.
Mindezt úgy, hogy a korábbi táboruk nem nőtt, hanem csökkent, tehát a Saul-fordulás politikai hasznát sem voltak képesek learatni.
A legszomorúbb mindebben, hogy a Jobbik tényező lehetett volna a felnövekvő generációk nemzeti szocializációjában, most ehelyett részt vehet a neo-SZDSZ-es agymosásban, a gyökértelen, youtube videokón nevelkedett nemzedékek becsatornázásában olyan erők mögött, melyek egyértelmű szándéka Magyarország felszámolása.
Sic transit gloria mundi – mondanánk, de nem a világ dicsőségéről van itt szó, hanem egy magát még ma is nemzetinek mondó, prostituálódott politikai kommandóról, mely szépen beépült az idegen globalista akaratot a magyar érdekkel szemben képviselő komprádor, helytartó balliberális elitbe. Pontosan olyan, mint a Transindex Erdélyben.
Akták