Bizonyos körök és eme körök emberei – jobbára RMDSZ-berkekben lakók vagy onnan „táplálkozók” – nem állítanak egyebet, minthogy azok a hibásak az AUR közel 10%-os sikeréért és az RMDSZ gyenge eredményéért, akik nem mentek el szavazni.
Hölgyeim és uraim, sajnos egy rossz hírt kell közölnöm önökkel, megrögzött hazudozókkal, félrevezetőkkel és – sajnos – félrevezetettekkel: a népet nem lehet leváltani! A nép, a plebejus, a paraszt, az íródeák, a zenész avagy kétkezi munkás december 6-án azt mondta, hogy elég. Nem mondta ki nagyon hangosan, amolyan szűzlány módjára rebegték ajkai, de kimondta. Elég az arrogáns, minden emberi jóérzést feledő és feladó, hatalmi szerepeket kitűnően eljátszó RMDSZ-ből és holdudvarából. Az urnáktól távolmaradók világosan kimondták és csak az nem érti (vagy nem akarja), aki(k)nek épp kellene: elég volt, hogy az érdekeket az értékek fölé helyezzék.
Az RMDSZ 12. kongresszusán újratervezésről szólt a fáma, mintegy beismerve (ahogy Markó Béla is megjegyezte akkor), hogy addig rossz úton jártak. Kelemen Hunor, az akkor frissen újraválasztott elnök azt mondta, hogy: „nem az értékek vagy az alapelvek újragondolására van szükség, a politizálásunk módján kell változtatni. Sokkal több alázatra van szükség. A politikát a közösség, az emberek szolgálatába kell állítani”. Az azóta eltelt több, mint öt és fél év alatt ezt nem sikerült véghezvinni. Nem is sikerülhetett, hisz azóta is ugyanazok az emberek vannak ott – kisebb-nagyobb változásokkal -, mint addig.
A párt ugyanazokkal az emberekkel van körülbástyázva, akikkel eddig és igen, érdekvédelmi szervezetből párt lett. Olyan párt, amely simán felvette a dambovicai stílust és embereit, katonáit pozicíókba, jól fizető helyekre küldte, a nepotizmust felvirágoztatta, a szakmai kompetencia majdnem teljes hiányát felvállalta és a romániai magyarság érdekvédelme mostanra már sokadlagos megoldási helyre került. Közleményeken, fejcsóváláson, ejnye-bejnyézésen kívül semmi érdemlegest nem tud, nem akar tenni. Ezek helyett a bukaresti parlamentben elvtelen alkukat köt olyan pártokkal, amelyek kevés kivétellel kinyilatkozták magyarellenes gondolkodásukat.
Az ijedt kampányolás, a sorozatos telefonálgatások, az üzenetek, a közéleti személyek videóüzenetei sem tudták arról meggyőzni a választópolgárokat, hogy az RMDSZ parlamentbe való kerülésével mennyire jó lesz nekük pláne gazdaságilag. Ha csak Székelyföldet is vesszük, már a Marsról látszik, hogy mennyire leszegényített vidéke ez az országnak. Harminc év alatt az RMDSZ-nek nem sikerült elérnie azt – s voltak párszor kormányon is -, hogy a teljes úthálózatot rendbetetessék. A nagy dinom-dánommal felavatott Borvizek útja programon keresztül elkészített egységek javarésze nem működik, az elvándorlás megállíthatatlannak látszik, a hazahívó programok jórészt sikertelenek s sorolhatnánk.
Politikai fogásként eladták a választóknak és a támogató FIDESZ-nek, hogy mennyire nagy összefogás történt a magyar pártok közt, holott nem történt egyéb, mint az Erdélyi Magyar Néppárt és Magyar Polgári Párt koalíciójából létrejött Erdélyi Magyar Szövetség szavazótáborának megszerzése. Az most majdnem mellékes, hogy a választások után Orbán Viktortól kezdve Potápi Árpád Jánosig minden FIDESZ-es politikus gratulált az elért eredményért sikeresnek nevezve azt. Az említett urak viszont elfelejtik, hogy négy év alatt az RMDSZ közel 100 ezer (!) szavazatot veszített! S talán azt is, hogy a távolmaradók, másképp gondolkodók nem nemzetárulók.
A Kelemen Hunor által felvázolt alázat kimerült egy videó elkészítésében, a párt hivatalos Facebook-oldalán való közzétételében és rengeteg megosztásában. A videóban románokkal, cigányokkal riogatják az erdélyi magyarságot, a férfiszereplő rémálmokkal küzd, majd a filmbeli feleségét a lábánál fogva ráncigálja le a hitvesi ágyból s félmeztelenül tuszkolja ki a lakásból. Szavazni kell menni.
Abban viszont tudok reménykedni, hogy ama videót megosztó egykori alpolgármester asszonyt vagy kulturális államtitkár asszonyt nem így bírták szavazásra december 6-án. Se.
Tókos Levente