A magyar kormány nemzetközi fronton hatalmas túlerővel küzd, a globális háttérhatalommal, a „pénzügyi magánhatalommal”, ahogy Drábik János nevezi ezt a gigantikus konglomerátumot.
Bármit is mondjanak a megvásárolt vagy megtévesztett emberek, a Soros-birodalom nemzetellenes működése valóság, mögötte pedig még nagyobb erőközpont sejlik fel. Célkeresztben már nemcsak a nemzet, a nemzetállam, a keresztény kultúra, hanem a fehér ember áll, nemzeti, vallási és nemi identitásával együtt.
Ebben a küzdelemben az Orbán kormány potenciális szövetségesként kezeli Romániát, azzal együtt, hogy annak politikai elitje inkább a kiegyezést keresi a globalista világhatalom látható képviselőivel.
Nem vitatom e stratégia létjogosultságát.
Azt már inkább nehezményezem, hogy ebbeli igyekezetében a Fidesz és a kormányfő szinte minden tétet az RMDSZ-re tesz. Érteni vélem ennek is a mögötteseit. Az RMDSZ rendelkezik bukaresti kapcsolatokkal s elvben nem elképzelhetetlen, hogy azok valamikor kamatozni fognak egy szuveranista, globalizációellenes középeurópai összefogás esetén. (Ettől persze még lehetne más a támogatás-elosztás, lehetne más a kormányzati retorika.)
Az viszont, amit a magyar kormányzat jeles képviselői a helyhatósági kampány finisében nyilatkoznak – jelesül, hogy CSAK az RMDSZ képes megvédeni a magyar érdekeket és ezért minden erdélyi magyar szavazzon az RMDSZ-re – hamis és elfogadhatatlan.
Elfogadhatatlan, mert ez nem parlamenti, és nem Európai Parlamenti választás (bár egy ilyen kijelentés ott is vitatható), hanem önkormányzati. Hosszan sorolhatnám azokat a székely településeket Székelyudvarhelytől Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön át Kézdivásárhelyig, ahol elméletileg is nehéz elképzelni, hogy ne magyar győzzön a választáson, hát még gyakorlatilag. De akadnak hasonló, masszívan magyar többségű települések a Partiumban is. Ilyen léthelyzetben a verseny jótékony hatással bír, ezt talán nem kell magyarázni 30 évvel az egypártrendszer bukása után.
S akkor nem szóltam még egy szót sem arról, hogy mit tett és mit nem tett az RMDSZ az elmúlt 30 évben, hogy miként szolgálta ki a román nemzetstratégiai törekvéseket, miként járult hozzá ahhoz, hogy Iliescuék propaganda-hazugságát a „modellértékű román kisebbségpolitikáról” kiötlését követően néhány esztendő múlva az amerikai szuperhatalom első emberétől halljuk vissza.
Hogy hány kínálkozó lehetőséget hagyott ki az autonómia hangsúlyos képviseletére.
Hogy világszinten két politikai vezető volt, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc és Markó Béla.
S még sorolhatnám a hasonló tényeket, de nem célom az RMDSZ feketítése, vannak olyan települések, ahol e szervezet az egyetlen, melynek esélye van magyar képviselőket bejuttatni az önkormányzati testületekbe.
Ami ellen szavam felemelem az a nemzetpolitikai szempontból önsorsrontó magyar kormányzati retorika, mely ott is az RMDSZ jelöltjére való szavazásra bíztat, ahol akad jobb jelölt.
És megsúgom, azok az emberek, akik a nemzeti oldal jelöltjére adják majd voksukat az RMDSZ ellenében Székelyföldön épp a Fidesz eddigi szavazói közül valók. Vélhető, hogy nem fognak átállni a másik oldalra, mint teszik sokan érthetetlen módon az anyaországban. De szavazási hajlandóságuknak sem tesz jót ez az RMDSZ melletti felesleges és értelmetlen kiállás.
A választáson való részvételre buzdítson a magyar kormányzat s ne útmutatást adjon a szavazásra. Az erdélyi magyarok képesek maguk eldönteni, hogy ki képviseli igazán az érdekeiket az önkormányzatokban.
Borbély Zsolt Attila