Ez ez egy olyan olvasói véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Erdély.ma szerkesztőségi álláspontját. Ha nem ért vele egyet, vagy más területen fejtené ki gondolatait, bátran írjon a szerkesztoseg@erdely.ma címre.
A foci után Magyarországon a legjobban a történelemhez értenek az emberek. Nem véletlen, hogy a stadionépítési láz után a kabinet a történelemmel foglalkozó kutatóintézetek garmadáját hozatta létre az elmúlt években. Igaz, azt nem sikerült megoldani, hogy az egyetemeken bölcselkedő utánpótlás ne Romsics Ignácék szabadkőműves-bolsevik alapokon álló szemléletén szocializálódjon, de talán senki sem akarta ezt megoldani. Viszont munka ezeknek is kell, Soros Gyuri bácsitól meg csak nem várhatjuk el azt, hogy eltartsa a kiscsibéit. Így aztán szakmányban és kaptafára jöttek a Romsics-fiókás intézetek a Veritastól a Clióig, no és van egy vadiúj változat is, ez pedig a Trianont kutató Rubicon Intézet. Ennek hosszú a története, de röviden is elmondhatjuk.
Rácz Árpád daliás időszakában alapított egy folyóiratot, a Rubicont. Ez annyira megtetszett Soros Gyuri bácsinak, hogy Pavlov-reflexes ösztönnel kapott a pénztárcájához és bőven finanszírozta Rácz úr nagyszerű munkásságát. 2010 után viszont illetlenség volt elvárni a krőzustól, hogy bőkezűségének pénzesője elborítsa ezt a nagyszerű kezdeményezést és helyette a Fidesz-KDNP kultúrpolitikusai lépték át a Rubicont. Pontosabban jó sok magyar adóforinttal töltötték meg a medrét. Ekkorra már Romsics elvtárs szellemi köre ülhetett a Rubicon partjai mellé és akik kellően jó elvtársak voltak, azok ehhez mérten kellően jó nagy halat tudtak fogni... Magyarán: tudtak vásárolni abból a pénzből, amit halfogásra kaptak, de hát ők nem horgászok voltak, azoknak a kora lejárt még az apostolok idejében.
Hogy ezek mik voltak, azt le se merjük írni. Ők viszont le merték. Nincs szebb, mint a balliberális hála a pénzért: a Rubiconban már 2011-ben címlapsztori lett a magyar államalapítás szimbóluma, a Szent Korona és a kurvák. Egyszerre, egymás mellett. Ahogy kell! Na jó, azért ezeknek is volt gyerekszobájuk, meg nem is bunkók, így a kurvák világa decensebben, mint bordélyműhely lett bemutatva. A Szent Korona mellett. Ezek után a Fidesz apácái is megkönnyebülhettek. Lehetett volna fordítva is, de a Rubiconnak a Szent Korona fontosabb volt – magyarázhatta a KDNP kultúrpolitikusának a Soros dumát Rácz Árpád. Magyarázta, vagy nem, az most mindegy. A lényeg, a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg. Amihez pénz kell.
Szóval: Romsics elvtársék és történész köreik odatartották a farukat, ahová kell. De az alapító, Rácz úr még emlékezett a régi pénzesebb időkre. És hát közben akadt egy jó prostitúciós szakértő is. Így arra gondolt, mármint Rácz úr, hogy a bájaikat inkább másnak mutogatják. A csali bevált, rögtön rá is kapott egy háromszáz milliós nagy hal, Romsics elvtársékat pedig – a bajtársi hűség ide, vagy oda – kipenderítették a farukkal, meg a falkájukkal együtt. Mint a jó mesében, itt a vége, fuss el véle.
Úgy tűnik, mindenki jól járt, csak a szakállas bácsiktól rettegő KDNP-sek nem. De hát minden mesében vannak kevésbé szép dolgok, amelyek nem feltétlenül a szépségből vonnak le. Pusztán nézőpont kérdése. Olyan mint a nyalóka. Két vége van. Az viszont biztos, hogy a Rubicon Intézet vezetője ennek a jó oldalára került. Ennek bizonyítéka a Magyar Nemzetben megjelent exkluzív interjú. Hahner úr amúgy is a szakma által egyhangúlag elismert és tisztelt történész, olyan nagy sikerű tudományos művek szerzője, mint például a "’33 szerelmi háromszög a történelemben”, vagy a „Hatalmasok gyermekkora – 23 történelmi személyiség ifjúsága”, esetleg a „Legújabb100 történelmi tévhit”. Ezek a kötetek már megjelenésükkel is sugározzák a megbízhatóságot és a nemzet sorskérdései feletti hosszas töprengések vívódással teli óráiról mesélnek.
Szóval, mielőtt el nem felejtem, tehát Hahner Péter, a Rubicon Intézet vezetője interjút adott a Magyar Nemzet című polgári napilapnak – ahol a tájékozott riporter, Megyeri Dávid azonnal a közepébe vág a kényes témáknak: „–Feltehetően azért aggódnak, hogy születik még egy nem baloldali intézmény.” (Hogy ki is aggódik, az annyira nem világos, vélhetőleg nem a Fidesz-szavazókra gondolt.) Szerencsére az elfogult újságírói vélemény azonnal helyreigazítódik: „Intézetünk céljait nem a politikai jobb- és baloldal kategóriái szerint fogalmaztuk meg.”
Tökéletesen IGAZ! Főleg, ha elolvassuk a folytatást, megnyugodhatunk: itten szó sincsen jobboldali pénzből finanszírozott jobbos elhajlásról. Az igazgató úr azonnal felhozza Leszek Kołakowski filozófus szívet melengető gondolatait. “Úgy vélem, Leszek Kołakowski lengyel filozófusnak volt igaza, aki szerint lehetünk egyszerre liberálisok, akik alapvető értéknek tekintik az emberi szabadságot, konzervatívok, mert a hagyományt tisztelve meg akarjuk őrizni a múlt értékeit, és baloldaliak is, abban az értelemben, hogy elfogadjuk a társadalmi egyenlőtlenség csökkentésére irányuló, az előbbi értékekkel összeegyeztethető törekvéseket.”
Milyen szép! Világ proletárjai egyesüljetek! Vagy mai szóval: ez a Nemzetközi Összetartozás Programja.
Tehát barátom, a béke legyen veled! Olyan testvéri egyetértés lesz itt hamarosan, mint a nagyszerű Szovjetúnióban. Kár, hogy a kevésbé művelt újságíró nem tudta, hogy Kołakowski unortodox marxistaként kényszerült emigrációba (á la Heller Ágnes et al.), s akinek a főműve a három vaskos kötetet kitevő A marxizmus fő áramai c. monográfiája. Hát igen, Kołakowski-írásokra szüksége van a magyarnak, mint egy falat kenyérre! (De nyugi, ha jól viseljük magunkat, a Rubicontól megkaphatjuk.)
Főleg akkor van rá szükség, ha Kolakowski az SZDSZ Mestere. Nemrég így emlékezett meg róla a Magyar Narancs, a Fidesz egykori lapja. Azóta változtak az idők. De nem sokat. A Mester az Mester maradt.
Szóval amíg a tisztelt Magyar Nemzet olvasói keresték magukban a baloldalit, meg a liberálist, mert hát most ezt kell, addig Hahner úr megemlítette még Kosáry Domokost is a Trianon-trauma kapcsán, mint igen autentikus véleményközlőt. Igazán fontos igazodási pont, hiszen Kosáry Mester Művének tekinthető Kolakowksi marxistáinak az átmentése a Magyar Tudományos Akadémiánál.
A következő gondolatok pedig Hahner úr leendő Füves könyvéből csillantottak meg apró részleteket: „A békediktátum után száz évvel nagyon fontos lenne a konfliktusok tisztázása, a gyűlölködés maradványainak felszámolása és a tragikus történelmi tények alapos feltárása.”
Úgyhogy ismét és sokadszor is csak gratulálni tudunk azoknak, akik ezt a kiváló újabb történelmi műhelyt életre hívták és biztosították a feddhetetlen szakmai vezetését! Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja, hogy a tudománytalan és szélsőfasisztoid egyéb műhelyekkel szemben a Rubicon Intézetet valahogy nem kezdi ki hetente többször az elfogulatlan és szakmailag végtelenül megalapozott baloldali média… És az is megnyugvást okozhat mindenkinek, hogy a már 12 éve működő Trianon Kutatóintézet pénztelenség miatt hamarosan megszűnhet. Mert a jövőben a Trianonnal kapcsolatos ismeretek terjesztését nem a szélsőséges Raffay Ernő-féle körre bízza a magyar kormány, hanem az olyan felvilágosult unortodox SZDSZ-es marxistákra, mint Hahner úr.