A nemes hagyományoknak megfelelően ebben az esztendőben is Szent István napján, az Országház előtti Kossuth téren tették le a katonai esküt a leendő honvédtisztek.
Ennek során Isten és ember előtt ünnepélyesen megfogadták, hogy Magyarország függetlenségét, valamint az állampolgárok jogait és szabadságát az életük árán is megvédelmezik. Esküjüket ősi magyar szokás szerint kardrántással és
„a hazáért mindhalálig”
felkiáltással nyomatékosították. Mindezt pedig magyar katonához méltó módon, kellő határozottsággal és büszkén cselekedték, de nem hivalkodva.
Felemelő és egyben megnyugtató volt a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc szobrának előterében, történelmi zászlók jelenlétében és nyalka huszárok karéjában feszítő honvédtisztek látványa. Felemelő, mert egykori és még eljövendő dicső korok szellemiségét, illetve ígéretét sugározta mindazok számára, akik keblében magyar szív dobog. Ugyanakkor megnyugtató, hiszen felkészült, bátor és elszánt, a hon védelmére készen álló katonák benyomását keltették, akikre égető szüksége van a magyar hazának. Mint ahogy égető szüksége van egy jól képzett, korszerű fegyverzettel felszerelt, ütőképes hadseregre is.
Napjaink erőszakkal telített, egymásnak feszülő hatalmak által megosztott, újkori hódításokkal fenyegető világában ugyanis csupán mindezek birtokában lehet független és szabad országként megmaradni. Még a földkerekség jelenleg legerősebb katonai szövetségének a tagjaként is, mert segíteni, csak az önmagát megvédeni akaró és ennek érdekében áldozatokat vállaló országon lehet. Ugyanakkor jó, ha nem feledjük, a történelmünk során arra is volt már példa, hogy a szövetségesünk hátba támadott. Ráadásul aljas módon, hadüzenet nélkül, váratlanul, kihasználva a partneri viszony következtében védtelenül hagyott határaink nyújtotta lehetőséget.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter ünnepi beszédében arra kérte az avatandó katonatiszteket,
„emeljék oly magasra a nemzet lobogóját, hogy mindenki, aki fontosnak tartja hazánk, nemzetünk békéjét és szabadságát, a hon védelmének ügyét, felsorakozhasson alatta.”
Kell-e, lehet-e ennél magasztosabb feladat és küldetés?
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó