Esztendő elején nem szokás egy évet teljesen leírni vagy kielemezni azt, de én mégis megteszem. Megtette más is, megteszem én is. Igaz, hogy más szemszögből.
Egy újabb év fog eltelni anélkül, hogy az erdélyi magyarság sorsa egy lépéssel is jóra vagy jobbra forduljon. Egy újabb év fog eltelni azzal, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az egyetlen, az only one, a speciális one (The special one) ugyanazt a liccs-loccs, apró lépések politikáját (?) folytatva ping-pong labda módjára szökdössön egyik térfélről a másikra, jobbról balra majd vissza.
Dehát honnan is várnánk az érdekvédelmi szervezetünk (az egyetlen, az only one, a speciális one, The special one) másfajta megnyilvánulását, mikor a fiatalabb érdekvédelmi is (az az! az egyetlen...) az erre a célra szervezett táborokban, képzéseken, agytágítókon kapja a mindennapi falatot, hogy aztán elődjeit meghazudtolva folytassa ugyanazt a fentebb leírt politikát? Honnan is várnánk az erdélyi magyar sors jobbrafordulását, mikor napok, hónapok, évek telnek el anélkül, hogy egy-egy sorsunkat, életünket befolyásoló probléma végérvényesen megoldásra találjon? Hogyan lehet elvárni, pláne reménykedni egy erdélyi magyar jobb sorsban, ha egy-egy választás előtt egy éhes macska, egy legutolsó koldus módjára kunyerálnak a szavazatokért, megigérvén mindent, amit a fül hallani szeretne, akarna? Hogyan lehet még reménykedni, mikor egy-egy választás után ugyanaz az éhes macska vagy legutolsó koldus már sunyiként, már földesúrként viselkedve elfelejt mindent, amit választások előtt igért?
A szavazók, az erdélyi magyarság egy kis része (is) tudatában van ezeknek a dolgoknak, de mindig akad egy szó, egy mondat, egy mottó, amivel jól rá lehet ijeszteni a még gondolkodó szavazórétegre, hogy baj lesz, ha nem szavaz rájuk. Az érdekvédelmi szervezetünk (az az! az egyetlen...) felkent urai pedig ezekre a dolgokra alapoznak, erre építik mocskos politikájukat, amellyel már a Dâmbovița-parti dzsungel szerves részévé váltak.
A közhellyé vált (érdekvédelmi) zsírosbödön mellett rengeteg olyan ember van, akik valamikor éles kritikával illették az érdekvédelmi szervezetünk (The Special One) ilyen-olyan tevékenységét. Ezek beolvadtak a szervezetbe, mára már szavuk is van ott, fontos döntésekkor felemelhetik a kezüket. Viszont tudhatnák, hogy az igazi főmuftik csak ideig-óráig engedték át helyüket holmi akarnoknak vagy rendzavarónak, mert a nagyvad soha vagy nagyon ritkán engedi ki a zsákmányát a fogai közül.
Most épp ismét váltani készülnek, mert úgymond becsapták őket. Bagoly mondja verébnek. S az erdélyi magyarságot ismét egy lapon említik a Bukarestben dőzsölő érdekvédelmi szervezetünk (igen, az... az egyetlen) legénységével. Közlegényével és hóhérjaival egyaránt. S utcalányaival...
Haminc éves évfordulójukat ünneplik ma, díjakat adtak át, Ezüstfenyő-díj a neve. S az erdélyi magyarság újabb elherdált éve.
Tókos Levente