Szerdán szavazta meg a bukaresti képviselőház azt a törvénytervezetet, amely a „trianoni szerződés napjává” nyilvánítja június 4-ét Romániában.
A törvényjavaslatot a román diplomáciát 2012 és 2014 között irányító Titus Corlatean szociáldemokrata szenátor és Serban Nicolae, a – tervezet beterjesztésekor még kormányon lévő – Szociáldemokrata Párt (PSD) korábbi szenátusi frakcióvezetője terjesztette a parlament elé.
Corlatean szerint a tervezet nem irányul valamely kisebbség vagy másik ország ellen. Körkérdésünk válaszaiból nem ez derül ki:
Benkő Erika, parlamenti képviselő: ez teljesen szükségtelen volt, mert valahol meg kell húzni a vonalat, s a múltidézés helyett a jővőre kell fókuszálni. S azt gondolom, hogy nem segíti a történelmi traumák begyógyulását.
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója: Romániában lehet ünnep lesz ez a nap, de Erdélyben biztosan nem, legalábbis másfél-két millió embernek nem. A magyarság számára ez örökké gyásznap marad, azzal a jövőbe mutató kiegészítéssel, hogy ez nekünk egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is 2010 óta.
Romániában száz éve dúl a féktelen sovinizmus, hol erősebben, hol visszafogottabban. Most éppen tombol. Klaus Iohannis (nem Johannis, akinek született!) indította be a legújabb rohamot a magyarok elleni uszító, gyűlöletgerjesztő kijelentésével. A román parlament tegnapi döntése az egész kárpát-medencei magyar nemzet arculcsapása, az erdélyi magyarok újabb földbe döngölési kísérlete. A kötelező „ünneplés”, a román nemzeti zászló kihelyezésének előírása minden középületre, ami elmulasztása esetén újabb büntetések özönét indíthatja el a magyarlakta településeken, a félelemben tartás legújabb eszköze.
Át kell gondolni a magyar nemzetpolitika stratégiáját, számba kell venni a reális eszköztárat, és ha kell, újra gombolni a mellényt. De nem Budapestről kiindulva, hanem az elcsatolt terültek magyarjainak helyzetfelismerése és elhatározása alapján. Erről szólok majd június negyedikén újságcikkben, és kicsit később könyvben is.
Eckstein-Kovács Péter, jogász: Iohannis elnök úr leütötte a nacionalista hangulatkeltés alaphangját és erre a két nagy, választási harcban álló párt egymásra licitál. Szerintem ezzel még nincs vége. Ezzel a törvénnyel lehetőséget teremtettek, hogy legyen még egy nap minden évben, amikor illik majd intézményesen szidni a magyarokat.
Matláry Miklós, Nevergreen együttes: Nem lenne nekem a tisztem, hogy erről nyilvános véleményt mondjak, nem lévén politikus, de személy szerint ezt nem találom sem korrekt, sem átgondolt, sem túl demokratikus cselekedetnek és nem gondolom, hogy ez a békés együttélést fogja szolgálni és szerintem nincs az egykori EU alapításának a szellemében sem.
Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár: Teljes mértékben egyetértek Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. 100 év elteltével ilyen törvényt hozni egyáltalán nem nagyvonalú és nem európai. A magyarság Románia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbsége. Megérdemelnék a nekik járó tiszteletet. Ami Románia számára ünnep, az a magyarság számára gyásznap, a román állam nem várhatja tőlük, hogy június 4-ét megünnepeljék. Románia részéről ez a lépés tehát nem csak teljesen hiábavaló és megalázó a magyarok számára, hanem jól illeszkedik az elmúlt hetek magyarellenes lépéseinek a sorába, amelyet Klaus Iohannis híres televíziós beszéde indított el.
Sándor Krisztina, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, ügyvezető elnök: Nyilván, nem esik jól nekünk, itt élő magyaroknak, hogy most éppen ezzel foglalkoznak Bukarestben, de lelkük rajta. Itt Székelyföldön holnap s azután is felkel a nap. Mindenki végzi a dolgát Erdélyben is. Az elődeink átéltek ennél keservesebb helyzeteket. Kisiskolásként nekem is énekelni kellett minden reggel a román himnuszt, nem értettem egy sorát sem. Elmúlt az is.
Nyilván, politikai harc és szavazatszerzés a cél. Mi most csak eszközei vagyunk ennek. Figyelemelterelés. Ne engedjük! Három hét van még hátra a nagy napig, aztán elmúlik ez is.
Június 4. a nemzeti összetartozás napja nekünk, Kárpát-medencei magyar közösségeknek – immár jó pár éve. Eszerint készülünk, s hisszük változatlan, hogy a haza a magasban van.
Szili Katalin, miniszteri megbízott: Sajnálatos, hogy az éppen zajló világjárvány idején, a rendszerváltás után harminc, az Európai Uniós csatlakozás után tizenhárom évvel a román képviselőház többsége legfőbb feladatának azt érzi, hogy nemzeti ünneppé kell emelnie a trianoni béke diktátum napját. Ezt még a rendszerváltás előtti rezsim sem merte meglépni. Továbbá sajnálatos az is, hogy Románia belső problémái megoldása helyett, erőforrásait az országában élő magyar nemzeti közösség iránti gyűlöletkeltésre használja. Teszi ezt akkor, amikor a magyar közösség és a magyar nemzet a békediktátum centenárium évében egy új, békés egymással harmóniában élő és egymás boldogulását, gyarapodását elősegítő, regionális együttműködésben bízik. Én is ebben bízom és kívánom, hogy június 4-e az elmúlt száz esztendő lezárása, de egy új, párbeszéden alapuló kooperáció nyitánya is legyen.
Tókos Levente