– 1 -
1989 végnapjai előtt mindenkinek naponta volt alkalma találkozni a kommunizmussal, alig egy hónapja volt hangos az ország a tapsolástól és éljenzéstől, a kongresszuson újra felkent főtitkár, Ceaușescu dicséretétől és nagyságának sűrű hangoztatásától.
Minden, amit elbírt Románia és szerencsétlen lakói, napi rendszerességgel előfordult. Vagyis jómagam is naponta találkozhattam a kommunizmus „jótéteményeivel”. Akkor mit fed a cím?
Mint „számontartott” polgára Romániának, jobban kellett ügyelnem a szájamra, s ezt is tettem. De volt egy óriási előnyöm: a megyei mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó növényvédelem biológusaként (majd főbiológusaként) nem voltam megkerülhető, ha rovarokról, parazita gombákról vagy káros kisemlősökről és ezek irtásáról volt szó. Az, hogy egyetlen élőlényt nem lehet az utolsó egyedig kiirtani és végleg megszabadulni az illető fajtól, soha nem értették meg. Én a kommunizmussal nem Lenint tanulmányozva találkoztam, hanem hazai képviselői által, akik jobbára csak annyit tudtak, hogy ők a hatalom meghatározó tényezői. Egykori élményeimből osztok meg most néhányat.
1. Molyok a szőnyegben. Épült a nagyzolás iskolapéldájaként emlegetett Nép Háza. Mint annyiszor, izgatottan keres Keresztes Zolti, aki a megyei pártszervek amolyan mindenes gondnoka volt és ekként hordozója a továbbítandó panaszoknak. Jön és mondja, hogy baj van, mert a Bukarestbe szállított szőnyegeket tönkretette a ruhamoly. Gyorsan menjünk Kovásznára, ahol ezek készültek, és intézkedjünk. Jó, menjünk. Csakhogy a szállításra váró szőnyegeknek semmi bajuk nem volt. A leterítésre váró, felhalmozott drága szőnyegeket bukaresti molyok rágták meg. Az ottani őrzőknek nem sikerült megyénk kisiparára hárítani a felelősséget.
2. Az a szemtelen darázs. A Rétyi Nyír vendégházában bukaresti és Maros megyei vendégek vannak a felsőbb pártvezetésből. Esznek, isznak, távol a fejadagért sorban álló szürke tömegtől. Az előtérben poharazás közben hesseget, majd felháborodottan kér „pusztító” segítséget az egyik „nagyság”: tűnjön el innen minden zavaró rovar! Sajnos, a darazsak és a legyek ezt a háborgást nem méltányolják. Keres Zoli: te, Attila, mit lehetne tenni, hogy ne zavarja őket a rovarvilág? Semmit – mondom. Ezek a lények régebben voltak ott, mint ők. Másnap elutaztak.
3. A kastély. Ez a történet nagyon aktuális, hiszen a temesvári gázmérgezésben elhunyt három halott hihetetlen felelőtlenség áldozata lett. A nyolcvanas években majd mindenütt kellett léteznie a Ceaușescu házaspár részére kialakított kellemes pihenőhelynek. Ilyen volt az árkosi Szentkereszty-kastély is. De az előzetes vizsgálódók egeret fedeztek fel a helyiségek valamelyikében. Megjött a parancs: eltávolítani minden élőlényt. A nagy kastélyt fertőtleníteni nem volt egyszerű. Miután a foszfidtartalmú mérgeket elhelyezték a szakik, az utolsó szabadon hagyott ajtón át távoztunk – előzőleg ablakot és bejáratot légmentesen leragasztottunk. Eltelt egy hét is, amikor a már eltávozott gázok után ellenőriztünk, és az ezzel megbízott technikusok, munkások kibonthatták a leragasztott nyílászárókat. Tudtommal mindössze egyszer aludt ott a házaspár, amikor is Ceaușescu az emeleti erkélyen sakkozott beosztottjaival. Mindig ő nyert. Csak az utolsó játszmát vesztette el.
– 2 -
A történeteket ismertető első részben megjegyeztem, hogy írásom címe azokat a megélt eseményeket írja le, amelyek ennek a torz diktatúrának a fenntartóit foglalja magában. Folytatom.
4. Drunek elvtárs. Sajátos kapcsolat alakult ki az akkori ipari titkár és köztem. Ehhez azt kell tudnunk, hogy Drunek „elvtárs” szenvedélyesen szerette a sakkot, s eme politikailag semleges pályán találkoztunk. Hódolva szenvedélyének többször eljött az akkori Textil klubba, ahol versenyeinket tartottuk, és leült játszani. Rokonszenvének (?) köszönhettem, hogy az igazgatóm elengedett a Bazalt helyiipari vállalattól, hogy elfoglalhassam a képességeimnek jobban megfelelő biológusi állást a növényvédelemnél. Egy alkalommal, amikor feleségemmel a Tündérvölgyben sétáltunk, mellettünk robogott el a kocsijával, és észrevett. Megállt és megkérdezte, lenne-e kedvem egy partira? Közel volt Ceaușescu tündérvölgyi épülete, bevonultunk és sakkoztunk. Drunek mindig a királycsellel nyitott, én ezt tudva alaposan áttanulmányoztam ezt a kissé kockázatos megnyitást, és többnyire nyertem is. Néhány parti után, már sötétedéskor beültünk a kocsijába, és félelmetes gyorsasággal érkeztünk meg Szentgyörgyre... Egy másik alkalommal egy általa vezetett szakszervezeti gyűlés előtt játszottunk a régi piaci székházban. Az első sorokban ültem, és míg a gyülekezőket várta az elnökség, Drunek leszólt: játszunk gyorsan fejben egy partit. Kezdje. Jó hangosan megadtam az első lépést (e2-e4), ő nyomban felelt rá (e7-e5), s tudva a királycsel iránti vonzalmát, a csel második lépését kiáltottam fel az emelvényre (f2-f4), a folytatásként ismert lépést adta meg (e5-f4), még néhány lépésig játszottunk a hallgatóság kifejezett csodálkozására, akik nem tudták elképzelni, milyen titkos kapcsolat van a titkár és egyik részvevő között. Egyébként is érdekes ember volt. Sokkal magasabb szintű intelligenciájával, mérnöki végzettségével és angliai születésével lényegesen különbözött hasonló beosztású társaitól.
5. Az első titkár. A csángó származású Rab elvtárs Király Károly és Nagy Ferdinánd utóda volt a tisztségben, ezért is terjedt szájról szájra a Királyok voltunk, Nagyok lettünk, Rabbá váltunk mondás. Személyesen soha nem találkoztam a megyei első titkárral, mégis kétszer kerültem „szoros” kapcsolatba vele. Íme. Újból keres engem a már említett Keresztes Zoli. Baj van, mondja, az első titkár elvtársnak a hálószobája meggombásodott. Két hétre elutazik a családdal a tengerpartra, mire hazajön, legyen eltakarítva... A lakás éppen szemben volt a növényvédelmi hivatallal. Átmegyünk szemrevételezni a helyzetet. A bútoraitól már kiürített lakás szegélylécei mentén megjelent a házigomba jól ismert rozsdasárga termőteste. Fel kell szedni a padlót, és legalább negyven centire kivinni a töltést, fertőtleníteni, visszarakni szellőztetés után – mondom Zolinak. Azt nem lehet, ehhez két hét nem elég, megöl, ha nem lesz minden rendben, feleli elkeseredetten. Márpedig ezt csak így lehet csinálni – mondom. Ennyiben maradtunk, később azonban megtudtam, hogy Zoli kikaparta a szegélylécekből a kinőtt gombát, valamivel belocsolta a helyüket és várta a családot. Telik az idő, úgy két hónap múlva újra jön kétségbeesetten Zoli: újra megjelentek a gombák. Megmondtam a titkár elvtársnak, amit tanácsoltál. Alaposan megszidott, hogy miért nem azt csináltam, amit a szakember mondott? Titkár elvtárs, az nem kétheti munka. Mi most elköltözünk – mondta Rab – és addig nem jövünk vissza, amíg meg nem oldja a problémát. Ezután nyugodt körülmények között segítettem Zolinak végleg eltüntetni a házigombát.
Beosztásomból adódó feladatom volt a téli, raktározási hónapok alatt ellenőrizni a vető- és a tavaszi eladásra szánt burgonya állapotát. Ilyenkor a megállapításaimat jegyzőkönyvbe foglaltam. Ezek a tulajdonosnál, illetve a felettes szerveknél is megvoltak. A déli megyék a legtöbb burgonyát rendesen Kézdivásárhelyről vitték, ahol több cellában elég jó körülmények között állt a termény. De mindig volt egy bizonyos százalék rothasztó baktériummal (Erwinia carotovora) vagy fuzáriumos száraz rothadásgombával fertőzött köztük. És ez így szerepelt a jegyzőkönyvekben. A déli megyék vásárló küldöttei követelték az ennek megfelelő mennyiség levonását a beszerzésekből. Ezt megtudva az első titkárunk iszonyatos haragra gerjedt ellenem, hogy így „megkárosítottam” megyénket. Kiadta Veress Lászlónak (aki a megyei mezőgazdaság vezérigazgatója volt) a parancsot, hogy a megyéből is távolítsa el Puskást. Szerencsémre Veress ezt „elfelejtette”, én pedig csak utólag tudtam meg. Veress többeknek eldicsekedett, hogy neki milyen biológusa van – ezt is csak később mondták el a hozzá közel állók...