Hosszak a meleg nyári napok, főleg akkor, ha reggeltől estig kapálni kell a napsütötte mezőn, pontosabban napkeltétől napnyugtáig. Éppen ezért a háromszori – reggeli, déli és esti – étkezés közé beiktattak még egy negyediket is, az uzsonnát, amit késő délután fogyasztottak el.
Az uzsonna árpa vagy rozskenyérből, füstölt szalonnából, túróból, sajtból és vereshagymából állt! A kapálásról még csak annyit szeretnék elmondani azoknak, akik nem ismerik ezt a munkafázist, hogy ne is tanulják meg soha, mert ez a legnehezebb és legkényelmetlenebb mezőgazdasági munka, ami létezik, különösen a pityókakapálás. Meghajolt testtartással kell vágni naphosszat a földet és ráadásul még hajlongni, ha ki akarod szedni a gyomnövényeket a kultúrnövény mellől!
Krumplit kapálnak tehát a mezőn a cigány és a fia, akit egyszerűen csak „purgyénak” neveznek. Már késő délután van és alig várják, hogy vége legyen a napnak, de még jobban várják, hogy ehessenek valamit uzsonnára, mivel igencsak megéhesedtek. Ott tevékenykedik nem messze tőlük a munkaadó gazda is, akinek esze ágában sincs uzsonnára szólítani őket.
Odaszól halkan a cigány a purgyénak, hogy ne hallja meg a gazda:
– Kérdezd meg, te purgyé, hogy adna-e ennünk ozsonnyát „mindjártoson”?
Megszólal alázatosan a purgyé keverve a magyar beszédet a cigánnyal:
– Ozsonnyáré dáré-báré dádé, gazsduram?
– Hálgáss, te rusnya purgyé! – förmed rá az apa képmutatóan – mert jobban tudja ázt a becsületes gázdá, mint te!
Majd kis idő múlva halkan újra biztatni kezdi:
– Mondjad, purgyé, még egyszer, mondjad!
Sebők Mihály