Kökösi Attila neve az utóbbi időben Brassó zenei világának az átszervezéséhez, az anyanyelvi zenekultúra megteremtéséhez köthető.
A következő fontos rendezvények megvalósítója: Földes László – Tudod, hogy nincs bocsánat (2016 Vargyas, Brassó, Bukarest), Keresztes Ildikó koncert (2017 Brassó), Kalapács József akusztikus életmű koncert (2017 Brassó, Bukarest), I. Szent István Ünnepe Keresztváron (2017, Keresztvár), Felvidéki Barantások műsora, Brassói Magyar Napok (2017 Brassó), Rudán Joe Band koncert (2017 Brassó), Rock Szilveszter, Emberi Dolgok & Ossian Tribute, The Crazy Plumbers (2017 Brassó), Elvis Presley emlékest, Bardócz Péter, Helmuth Benedek, White Betty koncert (2018,Brassó), Akusztikus Trió (Vadkerti-Zsapka-Sipos), Március 15 (2018 Keresztvár, Brassó, Bukarest, Sepsikőröspatak), Honfoglalástól az István, a királyig, I. Brassói Megyei Magyar Ifjak Napja, Nemzeti Összetartozás Napja (2018 Brassó), Sepsikőröspatak Falunap, Vadkerti Imre, Emberi Dolgok & Ossian Tribute (2018), Magyar Hétvége a Coresiben (2018), II. Szent István Ünnepe Keresztváron (2018), Tunyogi Péter Emlékzenekar, Brassói Magyar Napok (2018 Brassó), Akusztikus Trió Advent (2018 Ürmös, Bodola, Keresztvár, Brassó, Sepsikőröspatak, Csíkszereda), Vazul vére akusztikus koncert (2018, Brassó, Sepsikőröspatak), Tóth Reni & Mr. Basary, Március 15. (2019 Nagyvárad, Brassó, Ürmös, Kálnok, Sepsiszentgyörgy, Vargyas), Tunyogi Péter Emlékzenekar, Emberi Dolgok, Ossian Tribute (2019 Sepsiszentgyörgy, Brassó), II. Brassó Megyei Magyar Ifjak Napja, Rendületlenül zenés történelmi játék ősbemutató (2019 Brassó), III. Szent István Ünnepe Keresztváron, Az Őrzők-Magír tábor (2019 Vargyas) és következik a Decemberi Advent, Titán (2019 Brassó, Vargyas, Ürmös, Sepsiköröspatak).
Az előkészületek alatt sikerült Attilával elbeszélgetnem.
Dr. Bencze Mihály: Kökösi Attila egykori diákomra úgy emlékszek vissza, mint egy önkeresőre, egy örök lázadóra. Hogy emlékszel vissza te ezekre az évekre?
(Kökösi Attila): Ha visszagondolok az elmúlt 52 évre, csakis egy szó jut eszembe: szabadság. Mindig arra törekedtem, hogy szabadon tudjak dönteni sorsom fölött. Első csatáimat szüleimmel vívtam meg, 14 évesen, mikor úgy döntöttem, hogy a brassói Vörös Zászló Ipari Líceumot választom tanulmányain folytatására, és nem az Unirea Líceumot, hisz 9.38- as általánossal végeztem a nyolcadik osztályt. Valószinű sikeres lett volna a felvételi vizsgám. Szembemenve szüleim, rokonaim, tanáraim elvárásával, egy gyengébbnek minősített oktatási intézményt választottam. Tettem mindezt reménnyel teli szívvel, mert az a hír járta a várost, hogy ott a Vörös Zászló Ipari Líceumban tanít egy fiatal, lázadó, "rockos" matektanár, Bencze Mihály. Nekem muszáj volt őt megismerni! A rockzene már magával ragadott akkor, az AC/DC Back in Black című albuma teljesen elvarázsolt. Ritmusvilága lenyűgöző volt, lázadásra, egy új világ megismerésére késztetett. Nincsenek véletlenek az életben! 37 év barátság köt össze most már veled! Nem bántam meg soha az akkor hozott döntésemet! Egy igazi magyar embert ismertem meg benned, aki maradandót alkotott nemzetének úgy mint matematikus, mint költő, mint pedagógus. Életem meghatározó ėvei következtek. Itt ismertem meg jövendőbeli feleségemet, Máté Hajnalt, akivel 33 éves kapcsolat és 28 év házasság köt össze. A líceumi évek alatt tovább erősödött bennem a lázadás szelleme. Kalandokkal teli négy év következett. Teljes szívemből és lelkemből tettem minden cselekedetem. Mindig egy célt követtem: szabad lenni, nem engedni, hogy mások döntsenek felettem.
(B.M.): Sértette és gátolta minden fiatal kibontakozását a román nemzeti szocializmus. A Szabad Európa Rádió zenés adásait hallgatta mindenki, meg a Magyarországról becsempészett lemezeket. Ezekre is szórakoztak, és e körül lassan kialakultak társaságok is. Hogyan született meg a Mata Hari Baráti Társaság?
(K. A.): Közösen 15 brassói fiatallal megalakítottuk a Mata Hari Baráti Társaságot. Tudtuk, legalábbis sejtettük, hogy a Securitate követ. Követtek ők sok embert, a magyar rockereket különösképpen. A Mata Hari nevet választottuk, mondván: ha a szeku kémkedik utánunk, akkor kémkedjünk mi is utánuk! Gyönyörű, élménydús két hónap következett, bulik, közös tevékenységek a csapattal, bandázás, csajozás. Bandázó ruháinkat pincékben, és a Cenk fái alatt dugosgattuk el a szülők elől. A Mata Hari tagok többsége az akkori Unirea Líceumból volt. Hozzájuk csatlakoztam én a Vörös Zászló Ipari Líceumból, Piki (nyugodjon békében) a négyfalusi Elektroprecizia Líceumból, és még egy valaki a brassói Elektróból. Szüleim aggódalommal követték viselkedésem, rockzene iránti érdeklődésem. Sok szóváltás volt otthon. Mindezekre a megnyugvást az Edda Kölyköd voltam, Fémszívű fiú, Minden sarkon álltam már, a Dinamit Tinédzser dal, a HBB Nem hallod üvöltök, Oly sokáig voltunk lent, Mata Hari, és még számtalan dal adta meg. A rockzene és a bandázás egy életforma lett. Kölyök volt a becenevem, de akadt köztünk Hobó, Homi, Frigi, Piki, Patkány, Görény, Cili, Steve hogy csak egy pár becenevet említsek! Megadtuk a módjád komolyan mindennek. Fizikaórán voltam, a nagyszerű Szász Ferenc fizikatanárral, amikor a líceum titkárnője kikéretett az óráról, és elkísért a titkárságra. A titkárságon egy kerekarcú, tejfölösképű, nyakkendős, öltönyös személy várt rám. Érdeklődni kezdett a magyarországi rokonaim iránt, és úgy általában a családomról. Akkoriban az osztály KISZ titkára voltam. Azt gondoltam, hogy valamilyen káderellenőrzésen vagyok, de hamarosan rájöttem, hogy kihallgatáson. 1982 őszén, 15 éves fejjel volt szerencsém elöször találkozni a román Securitatéval. Az első célirányos kérdést nem fogom soha elfelejteni! Így szólt: Ce știi despre Mata Hari? (Mit tudsz Mata Hariról?) Több, mint kétórás kihallgatáson vettem részt. A szekus mindenről tudott, bulik időpontja, helyszíne, becenevek, koncertek amelyekre jártunk (Prinzip, City, Magneton, Metropol, Iris, Riff). Tudta, hogy az egyik bulin felmásztunk ketten egy csempekályhára és onnan hallgattuk az AC/DC-t. Aláíratott velem egy nyilatkozatot, amelyben köteleztem magam, hogy ha a Román állam és kommunista erkölcs ellenes magatartást, szervezkedést észlelek, akkor értesítem őket! Aggódva jöttem ki a kihallgatásról, de nem megtörve. Délután találkoztunk a bandával. Őket is megkeresték az Unirea Líceumban. Ott nagyobb volt a pánik, a felhajtás, mert sokan voltak banda tagok, mind a három kilencedik osztályból. Egyeztettünk egymással, hogy ki mit mondott, mit kérdeztek tőlünk, hogyan legyen tovább. Az Unireában nagy méretű zavarodás keletkezett. Társaim mesélték, hogy Török Ernő mérnöktanár látta el őket jótanácsokkal és bátorította őket, lelket öntve beléjük. A tavaly tudtam meg, hogy az akkori magyar aligazgatónő felpofozta az egyik lányt, akinek úgymond visszatérő esete volt, mert hivatva volt régebben egy "szilveszteri magyar himnusz" ügyben. Reiff István tanár (nyugodjon békében!) "a lehajtott fejet, nem vágja le a kard" viselkedést ajánlotta a banda tagoknak, bűnbánatra késztette a társaimat a Securitatéval szemben. Oda jutottak, hogy gyűlést hívtak össze, ahova megjelentek tanárok, pártaktivisták, a bandatársaim, szülők. Ugyancsak a tavaly tudtam meg, hogy ezen a gyűlésen Kancsár Etelka biológia tanárnő kiállt társaim mellett, és szót kérve védte őket, kihangsúlyozva, hogy ez az ügy maximum jó magaviseleti kérdéseket vethet fel, és nem az állambiztonsági szerveket illeti a rendezése. Nyugodjon békében! Mindhármuknak elismerés jár, mert megpróbálták menteni a helyzetet! Társaimnak hetes lett a magaviselete, kivéve egy lánynak, aki megúszta kilencessel. A tavaly egyik fiú társam elmondta, hogy őt utána folyamatosan zaklatták, hívták jelentést tenni. Ha jól értettem, 1990 tavaszán maradt abba a zaklatása. Neki is elismerés jár! Valószínű, hogy kamu jelentéseket írt, mert tudtommal, senkit nem hívattak többet az évek során a Securitatéra. Nálam a suliban egyszerűbb volt minden, mert egyedül voltam. Az akkori KISZ igazgató, Savu Cornel összehívta a KISZ titkárokat, köztük engem is. Kulcskérdést tett fel nekem, idézem: „Tovarășul elev Kökösi Attila, dacă știți că la ora 15 se transmite la radio un discurs al tov. secretar general Nicolae Ceaușescu, vă opriți din ascultat musica dvs. antisocială, pentru a putea asculta cuvăntarea?” Nemmel válaszoltam! Leváltottak kisztitkári tisztségemből és kilences lett a magaviseletem. A líceum magyar tanári karának a hozzáállásáról sokat nem tudok mondani. Apám, akit felhívattak a suliba szomorúan tapasztalta, hogy az akkori osztályfőnököm Vandra Mária tanárnő nagyon félt. Azokban az időkben nem volt nehéz félni. Apám szerint: "Fiam, egyedül maradtunk!". Minden tiszteletem apámért, mert nagyon kiállt mellettem! Pártvonalon eljutott egész a megyei KISZ titkárig, ahol magyarázatot kért! Figyelmeztetve volt, hogy vigyázzon rám, ne találkozzak többet a banda társaimmal, mert akkor nagyobb bajok lehetnek, nem fogják engedni, hogy egyetemre menjek és a katonaságot a Duna-csatornánál fogom leszolgálni. Ők csak jót akartak nekünk, mert látták, hogy lógunk a mezei munkáról, cigizünk és alkoholt fogyasztunk. Most se értem, hogy akkor miért nem a rendőrség foglalkozott velünk, és a kihallgatáson miért eröltették a Szabad Európa Rádiót, a Székely Himnuszt, a Szent Anna-tó ügyet? A bandázást alábbhagytuk, a társaság felhígult. Következett a tizedik osztály, és egy újabb meghurcolás a Securitate részéről. A szilveszteri buli után ugyancsak az a tejfölösképű szekus meglátogatott otthon, szüleim jelenléte hiányában egy kisebb házkutatást is tartott, és behívattak a Securitate székházába egy újabb kihallgatásra. Délután 4-től este 10-ig voltam bent. Anyámat sikerült értesíteni telefonon. A szekunak teljes információi voltak a szilveszteri bulinkról, amelyet osztálytársaim egy részével és pár ismerőssel együtt tartottuk. Tudták, hogy éjjel egykor félrevonultunk Himnuszt hallgatni, tudták mit súgtam az egyik lány fülébe tánc közben. Röhejes volt. Elővették a Mata Hari ügyet újból. Hat órán keresztül megpróbáltak mindent, amit lehetett, hogy kikészítsenek idegileg. Ketten voltak az irodában, a jó fiú és a rossz fiú szerepét játszották. Az egyik félelmlített, a másik védett. Újra fenyegetések sora következett, egyetem, katonaság témában. Válaszaimat átpróbálták fogalmazni diktálás közben. Újra nyilatkozatot írattak alá velem, hogy jelenteni fogom a hazaárulókat. Este, mikor kikísértek, a kapunál ott volt apám! Nagyon lehúzta a rangukat, kiabált, kerek perec megmondta nekik, hogy mit képzelnek, hogy egy 16 éves gyereket kihallgatnak szülői felügyelet nélkül! Mit hisznek ők, hogy zsebre teszem Erdélyt és elmegyek vele?! Kiállott értem nagyon, nem félt, bátor volt! Többünket hívtak fel akkor is. Annak alapján, hogy a Szeku azt is tudta mit súgtam egy lány fülébe tánc közben, sejtettük ki volt a besúgó. Egyik este többedmagammal elmentünk a Szent János utcába, és a szülei házának kapujára felírtuk fehér olajfestékkel, hogy: ÁRULÓ! 1990 után kérvényeztem a C.N.A.S.-nél, hogy adják ki a dossziémat. Mellbevágó választ kaptam. A nevem nem jelenik meg semmilyen iratban.
(B. M.): Két kemény év lezárult, következett a második fokozatra a felvételi, ami nem volt könnyű, az itt elért eredmények alapján szétválasztották a tanulókat, és más osztályközösségek alakultak. Mondhatni megszelídültél, és egy kreatívebb megnyilvánulást választottál. Hogy alakult a következő két éved?
(K. A.):Megszelídültem, igen. Következtek a vizsgák a 11- ik osztályba. Szüleimmel kötöttem egy egyezséget: ha az első öt között bejutok a 11-be, akkor a nyári szünidő alatt oda mehetek, ahova akarok. Be is jutottam 8,50-el, harmadikként. Készültem is a nyári szünidőre! Szüleim féltettek, hogy a Mata Hari tagokkal fogok együtt vakációzni. Megtiltották, hogy elmenjek a rétyi Tavirózsa Fesztiválra! Én sokat nem haboztam és megszöktem otthonról! Terveim szerint csak 3 napra, de 11 nap lett belőle. Illyefalva, Szentgyörgy, Réty, Tündérvölgye, Bálványos, Bixád, Málnásfürdő útvonalon csöveztünk, sátoroztunk, koldultunk. Nagyon tanulságos, kalanddús, embert megméretettő "turné" volt. Szüleim aggódalommal követték a Szabad Európa Rádiót, attól tartva, hogy át akarom úszni a Dunát a szerbekhez. Végül rájöttek, hogy csak csövezni vagyunk, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy egy nappal utánunk érkeztek a táborozási helyeinkre. Szerencsémre anyámat munkatársai meggyőzték, hogy ne jelentse a rendőrségen a szökésemet. Hazatérve 11 nap után, fájó szívvel tapasztaltam, hogy szobám faláról eltűnt az összes poszter. Nagy büntetés volt számomra! Ez a kaland volt a fordulópont! Kivívtam a szabadságom. Szüleim soha többet nem ellenkeztek, nem vitatták döntéseimet. Rájöttek, hogy engem csak más módszerrel lehet irányítani! Megkezdődött a 11. osztály. Végre te lettél a matektanárom! Lassan, lassan kialakult egy baráti társaság. Szász Csaba, Kovács Csaba (nyugodjon békében), Simó Tibor, Ferencz Nagy Zoltán, Császár László és jómagam. Sorrendben: Verdi, Kovi, Sakál, Culi, Caesar, Kölyök. Elkezdtünk verseket, novellákat írni. Majdnem napi rendszerességgel találkoztunk, és folyamatosan agyaltunk valamin. Így született meg a Hipstern (Hippik csillaga) Baráti Kör, és a Hipstern szamizdat diákfolyóirat. Valószínű, hogy életem legszebb évei következtek. Diáklap, Druzsba Band zenekar, színjátszócsoport, rengeteg vers, tematikus bulik, kirándulások, sátorozások, 4-5 napos szilveszteri bulik, fotózások és persze Securitate. A normális, korhoz illő diákcsínyek mellett hatalmas kulturális munkát végeztünk. Teljesen rendszerellenesek voltunk, magyar nemzetben gondolkodtunk. Zenéből a rockot kedveltük, főleg magyar rockot hallgattunk. Az angol együttesek közül csak a legjobbakat szerettük. A Hipstern ėletformává vált. Úgy éreztük, hogy képviselünk valamit. Lázadtunk a kicsinyesség ellen, a kommunista rendszer ellen. A Securitate megszimatolt valamit, és egy tornaórán felkutatta az osztályunkat. Szerencsénkre nem találták meg a Hipsternt.
(B. M.): Örök lázadóból, egy nagyszerű alkotó lettél, aki folyamatosan kereste az élete értelmét. Mit hozott az egyetem az életedbe?
(K. A.): A tizenkettedik osztály is eltelt, leérettségiztünk, jött a nyári vakáció és a katonaság, a bevonulás a román hadseregbe. A katonabúcsúztatók sokasága után következett a tényleges búcsúzás, mikor kivonultunk a brassói állomásra és vártuk a temesvári vonatot. Nekem kellett menni elsőnek. A peronon folyamatosan a barátoktól búcsúztam, énekeltünk, borozgattunk. Az várakozási idő 95%-át velük töltöttem. Szüleimmel és Hajnival, a barátnőmmel nagyon kevés időt voltam. Most 33 év után, egy barát sincs mellettem, valahogy ez idő alatt a barátság felmórzsolódott. Ellenben a szüleim és Hajni itt van most is mellettem. Tisztelet és örök elismerés nekik! A katonaság fájó pillanatai, amelyek belemartak lelkembe, azok voltak, mikor a román katonadalokat kellett énekelni. Treceți batalioane române Carpații. Fujj, sírt a lelkem! A november 15-i brassói munkás megmozdulásról a Szabad Európa Rádióból értesültem. Szégyenemre legyen, kértem a Jóistent, hogy ne terjedjen el az országban! Tudtuk, hogy lőni kell majd a civilekre, ha kivezényelnek Temesvár utcáira. Katonaság után sikerült a felvételim a brassói egyetem műszaki karának esti tagozatára. 1989 decemberében kivettem én is részemet a tüntetésekből. Nehezen tudtak megállítani a szüleim, hogy ne menjek az első vonalba. Utáltam a kommunistákat, és a Securitatét. Örökölt gyűlölet ez nagymamámtól. A szovjet kommunisták családját felakasztották. Ő azért menekült meg, mert bentlakásban volt a gimnázium évei alatt. Hajni annak érdekében, hogy megfékezzen kimenjek az első vonalba, átjött hozzánk gyalog a város másik feléből, annak ellenére, hogy a városban lőttek. Harmadévesen megházasodtam Hajnival, megszületett első gyermekünk, Emese Sarolta. 1993-ban barátommal, Culival és apámmal alapítottunk egy kft-t, és megnyitottuk a Loksi Blues Café-t, Brassó első magyar rockkocsmáját. Négy kemény év következett, teljesen felfordított bioritmussal. A lényeg, hogy sikerült összefogni a brassói és környékbeli magyar rockereket. Sokan a Loksiban nőttek fel. Sokukkal életreszóló barátság alakult ki. Nagy nehezen sikerült az egyetemet elvégezni. Diplomáim most is ott vannak az egyetem titkárságán. 22 két év alatt senkit sem érdekelte a végzettségem.1998-ban megszületett második gyermekünk, Gabriella Dalma.
(B. M.): Az egyetem is csak egy szakosodás, a tudást néha másképp szerezi meg az ember. Számodra is az élettapasztalat fontosabb volt. Hogyan alakult a sorsod? Mi a tevékenységed üzenete?
(K. A.): 1998-ban bezártuk a Loksit. Elmentem üzletkötőnek. Két év múlva az építkezési anyagok terén saját vállalkozást indítottam. Nem bírtam az alkalmazotti viszonyt. Kemény 10 év következett. Csődszélére kerültünk. Szerencsére, hogy folyamatosan képeztem magam a Network Twentyone felnőtt oktatási és vezetőképző rendszerrel. Az itt tanultak segítettek úgy dönteni, hogy ne menjünk csődbe és vállaljuk a felelelőséget döntéseinkért. 2017-ben létrehoztam a Loksi Blues Café szociókulturális egyesületet. Rich de Vos, az Amway alapítójának volt egy legendás, nagyon tanulságos leckéje a fiainak. A fiatalok leakartak bontani egy általa épített épületet, amire ő ezt mondta: "Nem azért építettem, hogy ti lebontsátok! Tegyetek hozzá ti is egy épületszárnyat, ezt pedig újítsátok fel!" Ez nekem bevésődött az agyamba! Így újítottam fel nagyapám házát, Keresztváron, és ezért hoztam létre az egyesületet is! Mert nagyapám munkája se mehet kárba, és a mi munkánk se. Folytatni kellett az építkezést, hogy be tudjon teljesülni az álmom! A nagyapám házát közérdekű célokra akarom használni, egyesületemmel pedig a brassói és környékbeli magyarok nemzeti öntudatának erősítését akarom szolgálni. Szentül hiszem, hogy megmaradásunk legfontosabb eleme az egészséges nemzeti öntudat tanítása, és megélése! A szakmai oktatás csak fizetést tud nyújtani az egyénnek, semmi mást! Egy múlandó, fogyó eszközt .Az egészséges nemzeti öntudat tanítása és erősítése, pedig egy örök értéket, amelyre mindig lehet építkezni! Ezért egyesületem legfontosabb rendezvénye a Brassó Megyei Magyar Ifjak Napja, a Nemzeti Összetartozás Napjának szellemében! Olyan vezetőket kell felneveljünk a fiatalok soraiból akik önzetlenül szolgálják a közösséget, és a közösség javára bocsájtják majd a tudásukat, tapasztalatukat. Ugyanakkor szükségünk van gazdasági gyarapodásra. Magyar vállalkozókat kell neveljünk! Olyan pénzügyi eszközöket kell létrehozzunk, amelyek biztosítani tudják rendezvényeink finnanszírozását, függetlenül a helyi és az anyaországi politikai helyzettől. Nemzeti öntudat, önzetlen vezetők, gazdasági gyarapodás, politikától független anyagi háttér. Ebben Hiszek! Rendületlenül!
Dr. Bencze Mihály