A könyv érték, ami épít, megnyitja a világot előttünk, tartja Samók Attila és Zsuzsa, a beregszászi református könyvesbolt munkatársai, akik szerint a könyv manapság áldozathozatal a vásárló részéről.
Dióhéjban mit érdemes tudni a beregszászi református iratterjesztésről?
Samók Attila: Az iratterjesztés 1999-ben alakult meg, az akkori lelkész, Taracközi Gerzson vezetésével. Én 2001-ben települtem haza Magyarországról, ekkor bízott meg Gerzson az irányításával. 2002 óta a feleségemmel, Zsuzsával együtt vezetjük. Egy asztalnyi könyvvel kezdődött az egész, a református templom előtt. Főleg ingyenes keresztyén irodalmat tartalmazott. Aztán az asztalból egy helyiség lett, Beregszász szívében, a református parókia lépcsőházában, kevés könyvvel, még kevesebb keresztyén ajándéktárggyal. Aztán szépen, lassan bővültünk. Érezzük az Úr Isten áldását. Azóta is ott a főhadiszállásunk, ma már igazi magyar és református könyvesbolt vagyunk.
Samók Zsuzsa: Az iratterjesztés azzal a céllal jött létre, hogy a kárpátaljai emberek számára is elérhetővé váljanak a keresztyén könyvek. Ahogy Attila is említette: kezdetben csak könyves asztalról beszéltünk, ez fejlődött fel az évek során a mai könyvesbolttá.
Könyveken kívül mit lehet még nálatok kapni?
S.A.: Eleinte kizárólag keresztyén irodalmat terjesztettünk Kárpátalja magyarlakta településein, Ungvártól Técsőig, Fornostól Fertősalmásig. De már szinte a kezdetektől kapható volt nálunk egyéb is: kulcstartó, képeslap, toll és a beregi szőttes. Ezeken minden esetben megtalálható volt egy-egy ige, az emberek nagyon szeretik a mai napig. Ma már kapható sokféle ajándéktárgy, ezekből nagyon keresettek a magyaros tárgyak. Időközben már kinőttük a helyiséget, de annyira a szívünkhöz nőtt, hogy nem tudjuk itthagyni és egy nagyobba költözni.
S.Zs.: Az évek során folyamatosan bővültünk. Mára elég széles a kínálatunk: keresztyén irodalom mellett már szépirodalmi könyveink is vannak, illetve mesekönyvek, gyerekkönyvek, modern irodalom. Ajándéktárgyak is kaphatóak nálunk, főleg igés és magyaros ajándéktárgyak. Apróságoktól megkezdve (képeslap, könyvjelző, toll, kulcstartó, hűtőmágnes, ajtódísz), nagyobb ajándéktárgyakig (porcelán tányérok, bögrék, dísz párnák, faliképek, beregi szőttesek, faliórák) Ezeken kívül fényképalbumok, képkeretek, társajátékok is kaphatók. Az iratmissziónak saját lézergravírozó műhelye van, ahol Attila készíti a szebbnél szebb ajándéktárgyakat.
Közel húsz éve végzitek ezt a szolgálatot. Milyen terveitek voltak korábban, mielőtt ide kerültetek?
S.A.: Voltak egyéb, kósza próbálkozásaim, de ezek kudarcot vallottak. A lelkészi pálya megkarcolta az életem, de nem az volt az én utam. Aztán itthon találtam meg a helyem.
S.Zs.: Hitoktatóként dolgoztam a beregszászi gyülekezetben. Kilenc évig végeztem ezt a szolgálatot, de sosem éreztem magamat a helyemen. A könyvesboltba úgy kerültem, hogy az elődöm, Magdi néni, aki elkezdte ezt a szolgálatot, elhunyt. Sokszor bejártam addig is a könyvesboltba segíteni, mert nagyon élveztem a könyvek pakolgatását, rendezgetését. Ami hiányzott a polcokról azt pótoltam a raktárból. Magdi néni hirtelen halála után rám esett a választás, hogy vegyem át a könyvesbolt irányítását. Kezdettől fogva élveztem ezt a munkát. Mondom is mindig, hogy a munkám a hobbim. A helyemre kerültem.
Soha nem fordult meg a fejetekben a váltás, hogy más irányban folytatjátok?
S.A.: Amíg ebben van békességem és örömöm, addig ezt csinálom. Pár éve megnyertünk egy pályázatot, azóta lézergravírozok is. Többnyire igés képeket készítek, magyaros mintás dobozokat, faliórákat, kulcstartókat, hűtőmágneseket. Amióta meg van a FaBrika Műhely, azóta többnyire ott tartózkodom, de az üzlet is biztos kezekben van. Egy munkatársat is fel tudtunk venni, így Zsuzsa sincs egyedül.
S.Zs.: A váltáson soha nem gondolkoztam. Azon már igen, hogy mihez kezdenék, ha ezt valamiért nem csinálhatnám tovább, de fogalmam sincs, mi máshoz kezdhetnék.
A könyv lassan kikopik az életünkből. A helyét átveszik a digitális eszközök. Ti, hogy látjátok ezt a trendet?
S.A.: Szerintem ez annyira nem jellemző az itteni emberekre. A könyv érték és mindig az is marad. Egy könyv jobban mutat a kézben, mint egy tablet. Kényelmesebb olvasni is.
S.Zs.: Hála Istennek még mindig vannak könyvszerető emberek, akik lapozni szeretik a könyv lapjait, a klasszikus módon. Engem nem vonz a digitális könyv. Olcsóbb, de az nem igazi könyv.
Állandó, visszatérő vásárlóitok vannak, vagy alkalmi érdeklődők? Főleg gyülekezeti tagok vagy rajtuk kívül is akad vásárlótok?
S.A.: Mindegyik jellemző. Hála Istennek visszajönnek az emberek hozzánk. Gyülekezeti tagjaink is, illetve más gyülekezetek és felekezetek tagjai is jönnek. Ukránok és oroszok is jönnek. Egyszóval: széles a vásárlói körünk.
S.Zs.: Vannak állandó, visszatérő vásárlóink is és alkalmi érdeklődők is. Bár az utóbbi kevesebb, mert aki egyszer jár nálunk, az visszatér. Amióta nemcsak keresztyén könyveink vannak, azóta nem csak gyülekezeti tagok jönnek.
Vannak úgynevezett sikerkönyvek manapság, amelyek nagy példányszámban fogynak?
S.A.: A Biblia évek óta a képzeletbeli első helyen áll. Ha konkrétan meg kellene nevezni olyan könyvet, amit nagyon vesznek, az a keresztyén irodalom terén Sükös Pál: A keskeny úton című kötete, ezen kívül pedig az áhítatos és imádságos könyvek, amelyek szintén nagy kedvencek. Szépen fogynak a mesekönyveink is és a Wass Albert regények is közkedveltek.
S.Zs.: A Biblia és az énekeskönyv a legkelendőbb, aztán a regények, mesekönyvek, áhítatos könyvek, ifjúsági regények.
Ha vásárlóként az érdekelne, hogy ti, az iratmisszió munkatársai mit olvastok mostanában, mit válaszolnátok?
S.A.: Rögtön rá vágnám, hogy a Bibliát rendszeresen olvasom, emellett szinte mindenevő vagyok. Például az említett Sükös Pál-regényt már többször elolvastam, személyes kedvencem. Wass Albert könyveit is lassan mindet elolvasom.
S.Zs.: Bibliát és áhítatos könyvet rendszeresen olvasok. Ha időm engedi, akkor inkább regényeket veszek elő, de vannak kedvenc íróim is, akiknek szívesen olvasom a könyveit, ha érint a téma, amiről írnak.
Kárpátalja a Kárpát-medencei köztudatban úgy van jelen, mint ahol jelenleg a legnehezebb helyzetben él a magyarság. Áldozatot jelent az ott élőknek a könyvvásárlás?
S.A.: Nagyon sokszor elcsodálkozom az embereken, mert tudom, hogy milyen nehezen keresik meg az anyagiakat, mégis mindig jut belőle könyvre is. Van olyan vásárlónk, aki minden pénzét könyvre költené. Megszállottan szerzi be az egyik könyvet a másik után. Ami épp nincs a boltban, azt megrendeli. Közben pedig nagyon nehéz körülmények között él. Egyszer azt megkérdeztem tőle: Miért kell ez neked? Erre azt válaszolta: Mert én ezért élek. Ami másnak az alkohol vagy a dohány, az nekem a könyv.
S.Zs.: Aki Kárpátalján könyvet vásárol, az egyúttal áldozatot is hoz.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért vásároljon könyvet, ebben a rohanó, modern világban, mit válaszolnátok neki?
S.A.: Mert olvasni a legjobb. Csak legyen rá idő.
S.Zs.: Mert a könyv érték, mert olvasni jó, mert ha olvasunk, megnyílik egy világ előttünk, és mert az olvasás nem árt, hanem épít.
Fábián Tibor