Kacifántos történelem. Románia sokáig vívódott, melyik oldalra álljon az 1914-ben kitört első világháborúban. Először úgy volt, hozzánk csatlakoznak, végül inkább megvárták, hogyan alakulnak az erőviszonyok.
„Ügyes” taktika. 1916-ban – épp e napon, augusztus 27-én – léptek hadba, az addigra már erősebbnek látszó, számukra hatalmas területeket ígérő antant oldalán.
Igaz, nem sokáig vitézkedhettek, épp csak kifosztottak néhány magyar települést, amikor szembetalálkoztak a központi hatalmak ármádiájával, amely hamarosan Bukarestet is elfoglalta. Fegyverletétel, majd kétévnyi semlegesség után 1918 őszén, egyetlen nappal (!) a Monarchia fegyverletétele után viszont Románia újból „hadba lépett” az akkorra már nem létező ellenséggel szemben, így „győztesként” jött ki a háborúból. Annyira belejöttek a katonásdiba, hogy 1919-ben a magyar tanácskommün megzabolázásában is részt vettek. Nem világnézeti okokból, inkább presztízsből. A bukaresti diadalív (ilyet is építettek) oldalában, a meghódított városok között Budapest neve is olvasható…
(Negyedszázadra rá is hasonló volt a román forgatókönyv: a háború vége felé nemes egyszerűséggel átálltak a győztes szovjetek oldalára. Mindkétszer mindent vittek. Nem csak Erdélyt, mindent, amit találtak magyar földön: gabonát, állatot, komplett gépsorokat, műkincseket, vasúti szerelvényeket.)
„A trianoni békeszerződés – írják román hivatalosságok az aljas diktátumról – Erdélynek az anyaországhoz, Romániához való visszatérését szentesítette.” Én úgy tudom, az „anyaország” csupán 1862-ben alakult, s abban semmiféle Erdélyt – amelyik „visszatért” – nem említenek a lexikonok. A múltat (is) a győztesek írják.
Pilhál György / Magyar Nemzet