Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni Kölcsey Központ Bényi Árpád kiállítótermébe, ahol a Berszán Lajos Magyar Örökség díjas, gyimesfelsőloki iskolaalapítóról készült portrékötetet mutatták be.
A rendezvény házigazdája Bódor Edit, a KÉSZ debreceni csoportjának vezetője és Keresztesné Várhelyi Ilona, a Sziklára Épített Ház Alapítvány tagja volt. Bódor Edit megnyitójában köszöntötte Berszán Lajost, Toldi Éva Szalézi-díjas újságírót, Fodor András püspöki helynököt, a Sziklára Épített Ház Alapítvány kuratóriumi elnökét és Haranghy Sándor építészt, alapítványi tagot, valamint a nagyszámú közönséget.
A beszélgetést vezető Keresztesné Várhelyi Ilona elmondta, hogy a most bemutatott kötet Berszán Lajos atya ötven éves papi szolgálata alkalmából jelent meg. Berszán Lajos egyben a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapítója. Az intézmény idén ősszel ünnepli fennállása 25. évfordulóját, fenntartója a Gyulafehérvári Főegyházmegye.
A moderátor emlékeztetett, hogy Debrecenhez több jeles közelmúltbeli esemény fűződik, többek között az emlékezetes Határmegnyitás 1989-ben, az 1956-os események első komoly megnyilvánulása, valamint a Sziklára Épített Ház Alapítvány kezdeményezésében a gyimesfelsőloki iskola és zarándokház építése.
Az emlékkötet szerkesztése – folytatta Keresztesné Várhelyi Ilona – Toldi Éva érdeme, aki arról beszélt, hogy hogyan és mikor ismerkedett meg Berszán atyával. Személyesen 1999-ben, de valójában már korábban látta, hallotta őt, amikor a veszprémi laptól, munkahelyéről, segélyszállítmányt vittek Moldvába, s megálltak szentmisére a fatemplomnál. Már akkor feltűnt neki, hogy az atya milyen szeretettel bánt és beszélt gyerekekkel. Nagy örömmel szerkesztette ezt az emlékkötetet, mely három részből áll: Berszán atya életútjának bemutatásából, az aranymisés köszöntések gyűjteményéből és végül Célba értünk címmel Berszán atya beszámolóinak mozaikja olvasható.
Berszán atya a moderátor kérdésére, miszerint mi jut eszébe Debrecenről, visszaemlékezett a kezdetekre. A KÉSZ debreceni csoportja 1990-ben zarándoklatra készült Csíksomlyóra, és szállást kerestek a két autóbusznyi zarándok számára. Ő talált vendégfogadókat a hívek között, a zarándokok pedig ezt viszonozták, amikor szállást adtak a gyimesieknek 1991 augusztusában, Szent II. János Pál pápa debreceni látogatása alkalmából.
Fodor András, a zarándoklat lelkivezetője is a kezdetekre emlékezett: Az úton, Csíksomlyóból hazafelé benne és a másik autóbuszban ülő Keresztesné Ilonában is megfogalmazódott, hogy zarándokházat kell építeni a Gyimesben, hiszen Szent István király is ezt tette Európa egymástól távoli pontjain. 1990 augusztusában elmentek terepszemlére a lehetőséget felmérni. Akkor nagy árvíz volt, minden víz alatt állt, de egy terület kiemelkedett, egy, a tengerszint fölött 900 m magasan lévő szikla. Ez lett a hely, így a Krisztusra, a sziklára épült ház a valóságban is sziklán áll. A Sziklára Épített Ház Alapítvány 1992 óta támogatja az építkezést, az építmények fenntartását, a növendékeket.
Haranghy Sándor, az épület tervezője elmondta, hogy ő az erdő és a fa – mint építőanyag – szerelmese. Az volt a célja, hogy a keresztény szellemiséget és a nemzeti öntudatot is kifejezze a ház, mely hajlék legyen, ahová betér az ember. A ház mind a négy irányban nyitott, ablakokkal van tele, hiszen a Szentlélek nem fordít hátat senkinek. A Szent Erzsébet név pedig szintén jelkép: az összefogást, az adományokat, a kétkezi munkát, a sokféle támogatást szimbolizálja.
A kötet ajánlásában Tamás József püspök így ír: A „pap bácsi” – ahogy Berszán atyát mindenki nevezi –, megszállottan valósította meg az elképzeléseket. Példaképe Márton Áron püspök, aki jelmondata szerint is – „Nem futamodom meg a munkától” – hasonlóan cselekedett. Berszán atya gyakran emlegeti Márton Áron püspököt, akinek egyik nemes gondolata megtalálható e kötetben is: „A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül. Ennek az épületnek viszont két fontos őrtornya van. a templom és az iskola. Ez a két intézmény együttesen és nem külön-külön felelős egy falu, egy nemzet egészséges szellemiségéért és előrehaladásáért.” A „pap bácsi” ennek jegyében munkálkodott évtizedeken át, s így elmondhatta, el is mondta a könyvbemutatón: „Egyetlen egy dolog, amit megköszönhetek az Úrnak, hogy engem választott, hogy én legyek az eszköze.” Ő az iskoláról azt is elmondta, hogy a 25 év alatt egyre többen érettségiztek ott, akik közül sokan továbbtanultak, orvosok, gyógyszerészek, papok, tanárok, egészségügyi dolgozók lettek, de mind megmaradtak egyházias lelkületűnek. Azt is kiemelte, hogy a debreceniek voltak a támogató angyalok, nélkülük nem tudtak volna elindulni, mert a debreceniek emelték ki a falut az ismeretlenségből.
Végül Fodor András elmondta, hogy ma már nagyobb állami támogatással épül tovább az intézmény, de az alapítványuk megmaradt: céljuk az oktatás-nevelés segítése, és ehhez keresnek adományozókat. Mikuláskor ajándékokkal érkeznek hozzájuk, ösztöndíjat létesítettek diákok és tanárok számára, hiszen nagyon nehéz sorsú családok gyermekeiről van szó.
Az eseményen közreműködött Papp István, a Csokonai Színház művésze, valamint a Pendely Együttes gyermekei és fiataljai, akik a Gyimesfelsőlokon tanult népdalokkal ajándékozták meg és köszöntötték az ünnepeltet.
Megjegyzés. A gyimesfelsőloki zarándokház alapkövét 1993-ban tették le, de mivel télen nem tudták volna kihasználni, így újabb döntés született, hogy egy önálló iskola jöjjön létre. 1994 szeptemberében 30 tanulóval indult a létesítmény még különféle helyeken, s végül 1996-ban költöztek be az új épületbe, melynek igazgatója 2007-ig Berszán Lajos volt, azóta pedig ő az iskola lelkivezetője. Ma mintegy 400 tanulója van az intézménynek.
Havas Lászlóné
a KÉSZ debreceni csoportja tagja
Fotó: Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye