Nehezen éli meg a néhány hónap múlva 90 éves Mihail Gorbacsov, hogy miközben a világ Nobel-békedíjjal jutalmazta a hidegháború lezárásához vezető erőfeszítéseit, hazájában sokan megvetik, és mind a mai napig a Szovjetunió szétverését vetik a szemére. Csak egy teát kért egy belföldi repülőjáraton nem is olyan régen, és egy idősödő utaskísérő dühösen ripakodott rá, hogy nem szolgálja ki, mert ő verte szét a Szovjetuniót. A kerek születésnap közeledtével írt könyvet a Szovjetunió első és egyben utolsó elnökéről Zolcer János.
Televíziós producerként találkozott számtalanszor Gorbacsovval, két évtizedre nyúlik vissza személyes viszonyuk. A munkakapcsolatból baráti ismerettség lett, a hivatalos programokon túl elvitte szülőfalujába, Privolnojébe és a dácsájába is. Zolcer János a koronavírus-járvány alatt keletkezett szabad időt használta ki arra, hogy megírja mindazt, amit a világ legnagyobb hatalmának egykori vezetőjéről húsz év alatt megtudott.
Gorbacsov megdöbbent egy nyugati atombunker láttán
Gorbacsovval több százszor találkozott Zolcer János. Bush elnöknél három hetet töltöttek együtt az Egyesült Államokban, és elkísérhette Németországba Helmut Kohlhoz, Izraelben Simon Pereszhez. A politikus is meglátogatta lakásán a kötet szerzőjét, Budapesten és Münchenben is.
„Én a München melletti Grünwaldban laktam, és ott vettem egy házat, ami Erzsébet királynő tulajdona volt, és amiben a kanadai konzul lakott. Ennek a háznak a pincéjében volt egy atombiztos bunker, amibe csak egy zsilipkamrán keresztül lehetett lejutni. Amikor Gorbacsov nálam járt, ezt az atombunkert látva szembesült azzal, hogy a nyugati világ mennyire félt a Szovjetuniótól. Nagyon megdöbbent azt látva, hogy a bunker kialakítása többe került, mint a fölötte lévő hatalmas villa.”
Bush: intézd el, hogy hallgasson!
Magánemberként végtelenül egyszerűnek, kedvesnek, türelmesnek és bölcsnek ismerte meg a Szovjetunió egykori vezetőjét Zolcer. Személyiségének persze volt árnyoldala is, de ezek a kedvező tulajdonságok segítették abban, hogy refomrjait végig tudja vinni.
„Még a mai napig is nagyon jókat lehet vele beszélgetni, bár hogyha a fonákságokról kérdez, Gorbacsovnak egyik kellemetlen szokása, hogy nagyon hosszan szeret beszélni. Egyszer, amikor Bush elnökkel ültünk a tengerparti házában, egy idő után Bush diszkréten félrehívott, és azt mondta: János, ha most nem intézed el, hogy Gorbacsov ne fél óra hosszan kérdezzen, és néha hallgasson is, akkor én nem csinálom tovább!”
A volt szovjet elnök titkairól is szól a most megjelent könyv. Kiderül például, hogy Mihail Gorbacsov annyira becsülte az ételt, hogy a halnak még a szemét is megette. Ezt először akkor vette észre Zolcer, amikor együtt mentek a politikus szülőfalujába, és kocsonyát ettek. Az egyszerű sorból származó politikus elmesélte, hogy ő is megtapasztalta, hogy mekkora éhínségeket vészeltek át az emberek.
Genscher: toljon ki az amerikaiakkal!
Szárazul hangzik a történelmi tény, hogy Gorbacsov reformjai a hidegháború végéhez vezettek, de Zolcer János szerint nagyon is életszerű háttere van annak, hogy ez így történt. Túl azon, hogy származása miatt soha nem szakadt el a valóságtól, nyitott maradt a jó javaslatokra.
„A nyugat-német külügyminiszter, Hans Dietrich Genscher azt mondta egyszer Gorbacsovnak, hogy toljon ki az amerikaiakkal, és hagyja őket ellenségkép nélkül. A szovjet vezető ezt komolyan vette, odaállt Reagan és Bush elé is, és azt mondta, hogy Moszkva nem akar háborúzni, és a leszerelés mellett érvelt. Az amerikai politikában valóban zavart keltett a hidegháború vége, hiszen az ellenségkép elhomályosulásával már kevésbé volt indokolható a hatalmas védelmi kiadás vagy az erős CIA működtetése.”
A Duna-parton odalépett egy férfi
Az Egyesült Államok mellett Nyugat-Európának is új stratégiát kellett építenie. Mihail Gorvacsovot a sajtó nagyban segítette céljai elérésében. A máltai találkozón 1989 decemberében, ahol a hidegháború úgymond véget ért, Bush azért volt kénytelen részt venni és a megegyezésre törekedni, mert hatalas nyomás nehezedett rá az amerikai sajtón keresztül a nyilvánosság részéről. Gorbacsovnak tehát nagyon erős ellenszélben kellett cselekednie, hiszen az amerikai fél kezdetben nem akarta a hidegháború lezárását.
„Amikor jó tíz évvel ezelőtt Budapesten sétálgattunk a Duna partján, akkor odajött egy férfi, és azt mondta neki, hogy miatta esett szét a Szovjetunió. Gorbacsov visszakérdezett: Szétvertem?! Nem kellett azt szétverni, ez egy erőszakkal összetákolt és összetartott intézmény volt, ami magától is szétesett volna. Én csak visszaadtam a litvánoknak, ami a litvánoké, a kirgizeknek, ami a kirgizeké, a Szovjetunión kívül pedig például a magyaroknak, ami a magyaroké.”
Volt alapja a pesti viccnek
A felbomlás idején keletkezett a közgazdászok által is osztott pesti vicc, hogy a Szovjetunió nem nemes célokért tett erőfeszítéseknek köszönhetően bomlott fel, hanem egyszerűen szétesett, amikor elfogyott az utolsó rubel.
A poénnak valós alapja, hogy 1990 közepére már az államcsőd szélére sodródott a Szovjetunió. Ha Németország akkoriban nem küldi át a német újraegyesítés áraként emlegetett 20 milliárd eurónak megfelelő összeget, akkor a moszkvai vezetésnek be kellett volna jelentenie a csődöt.
Hajszál híján volt sikertelen a puccs
Mihail Gorbacsov eleinte hitt abban, hogy reformokkal lehet javítani a kommunizmus elérését célzó, de eldeformálódott berendezkedésen, de rá kellett jönnie, hogy sem a Szovjet Kommunista Pártot, sem magát a Szovjetuniót nem lehet megmenteni. Ez köztudott volt, és emiatt 1991 augusztusában puccsot kíséreltek meg ellene a szovjet berendezkedést védelmező kommunista vetélytársai.
„A puccsot saját alelnöke és az általa pozícióba emelt emberek azért kísérelték meg ellene, mert a peresztrojkaként emlegetett változások azt is jelentették, hogy megszűnnek az addigi kiváltságok. Ez a népnek tetszett, de a pártvezetésnek nem. A puccs egy fekete-tengeri üdülőhelyen történt, ahol elnöki dácsa volt. A KGB IX. osztályának a főnöke, aki az ő biztonságáért is felelt, kiment oda, lefegyverezte a katonákat, és arra akarta kényszeríteni Gorbacsovot, hogy írja alá a lemondó nyilatkozatát.”
A puccsisták olyan hivatalos nyilatkozatot akartak kiadni, hogy a szovjet vezető nagyon beteg, ezért már nem képes ellátni feladatait. Gorbacsov nem volt hajlandó aláírni a lemondási nyilatkozatot. Feleségével felkészült a legrosszabbra, hogy akár meg is ölhetik, de nem volt hajlandó alkura. Ez az erős ellenállás mentette meg. Eközben Jelcin a tüntetők élére állt Moszkvában, és ellehetetlenítette a puccsistákat. Gorbacsov visszatérhetett a fővárosba, december 24-ig még ő volt az elnök, de az addigi berendezkedés már menthetetlen volt.
Reagan elnök tombolt
Nagy geopolitikai kihívásokkal meg tudott küzdeni, de az orosz hétköznapokon nem tudott javítani. Ilyen probléma például az alkoholizmus, ami már Gorbacsov elnöki ideje alatt is rendkívül széles társadalmi réteget húzott a mélybe. Ha a hazájáról kérdezték külföldiek, soha nem mondott becsmérlőt saját országára, igyekezett a jót hangsúlyozni. Máig szívből szereti hazáját, és nem állhatja, ha kívülről szidják.
„Legendás a történet, ami megmutatja, hogy Gorbacsov mindig közel érezte magát az emberekhez. Az utcán is képes volt leállni beszélgetni. Egyszer Washingtonban a Fehér Házba tartott Reagan elnökhöz, és emberek egy csoportjánál megállította a konvojt, kiszállt az autóból, és fél órán át az emberekkel beszélgetett. Reagan tombolt, hogy csúszik a hivatalos program. Gorbacsov számára fontos volt, hogy ismerje az emberek problémáit.”
Putyin kerüli Gorbacsovot
A gyerek Mihail még egyszerű traktoros volt, majd amikor pártfőtitkár lett, akkor is hetente kiment a kolhozokba, hogy a dolgozókkal beszéljen. A Politikai Bizottság első ülésén 1985-ben felszóalásában az elvtársakat kérdőre vonta, hogy miközben atomrakétája van a szovjeteknek, nincs női bugyi vagy vécépapír a boltokban. Gorbacsovot már akkor korholták, hogy ilyen tabukat szóba mer hozni.
Gorbacsov szelleme a mai hatalomnak is kínos, ezért nem tartja a kapcsolatot vele Vlagyimir Putyin, mondja Zolcer János.
„Putyin nagyon elszakadt a valóságtól, ő már nem megy az emberek közé. Ha végig hajt Moszkván, ötször nagyobb konvoj kíséri, mint korábban Gorbacsovot. A kétezres évek elején még találkoztak, de azóta nem. Kérdeztem Gorbacsovtól, hogy direkt kerüli-e Putyin, amire azt felelte, hogy kétszer is próbáltam hívni, de nem hívott vissza.”
Még Sztálinra is jobb szívvel gondolnak vissza az oroszok
Mihail Gorbacsov március 2-án lesz 90 éves. Míg a legtöbb embert meggyilkoló Sztálinra és a keménykezű Leninre nosztalgiával gondol vissza az oroszok nagy része, addig a nyitott gondolkodású Gorbacsov tisztában van vele, hogy ha majd meghal, bizonyára nem lesz mély gyász az oroszok részéről.
„Rengeteg alaptalan mende-monda él róla, például, hogy rengeteg pénzt lopott, vagy Amerikában él, és az emberek inkább azokat a kemény időket sírják vissza, amikor mindenkinek volt valamilyen munkája és egy kis megélhetése, mert az jelentette a hétköznapok biztonságát. Ez a legtöbb embernek elég volt, mert sokaknak ma már ennyi sincs.”
Mihail Gorbacsov már nagyon beteg, visszavonultan él, tudjuk meg Zolcer Jánostól. Elszomorítja, hogy amíg a nyugati világban ünneplik, a saját hazájában még a Vörös téren sem mehetne végig anélkül, hogy ne kiabálnának rá valami sértőt. Boldog reformerek nincsenek, ezt szokta mondani mostanában.
Ács Gábor / Euronews