Hosszú éveken át tartó betegsége végén március 23-án, hétfőn reggel végső búcsút vett tőlünk Nagy Alfréd kollégánk. Frédi meghatározó művésze volt a Tamási Áron Színháznak, nemcsak emlékezetes alakítások hosszú sora fűzödik a nevéhez, hanem fontos közösségépítő szerepet is játszott a társulatban.
1977-ben Gyergyószentmiklóson született, 1995-ben szülővárosában érettségizett, majd két évig tagja volt a Figura Stúdió Színház társulatának. 1997-2001 között végezte el a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színész szakát, utána Sepsiszentgyörgyre szerződött. A 2001/2002-es évadban készült Az ember tragédiájától mindmáig folyamatosan játszott, húsz éves pályafutása során valamennyi fontosabb sepsiszentgyörgyi előadásban szerepet vállalt, művészi alázatával, elkötelezettségével, színészi és emberi hitelességével a közönség szeretetét és a szakma elismerését egyaránt kivívta.
Volt Kömény Móka A csodában, Romeo a Romeo és Júliában, Második az Ilja prófétában, Jim a Partok, szirtek, hullámokban, Kupás Tódor a Boldog nyárfalevélben, Rodrigo az Othelloban, Mi Csü a Jóembert keresünkben, Benjamin Braddock a Diploma utánban, Csongor a Csongor és Tündében, Bill a Csendestársban, George a George és Lennieben, Trepljov a Sirályban, Figaro a Figaro házasságában, Demetrius a Szentivánéji álomban, Clitandre a Mizantrópban, Protaszov A nap fiaiban, Lorenzo A velencei kalmárban, Hap az Ezredik éjszakában, Sik az Egy nyári napban, Lvov az Ivanovban, Tretén a Tesztoszteronban, Valére a Fösvényben, Rosencrantz a Hamletben, Ragueneau a Cyrano de Bergeracban, Hugó a Liliomban... Tovább is lehetne sorolni. Kisebb-nagyobb filmes alakításai is emlékezetesek.
Színház iránti szeretete átsugárzott szerepein, egyénisége valamennyi alakítását emlékezetessé tette. A legkisebb szerepében is képes volt meglepni a nézőket, nyitottságának, őszinteségének, humorának köszönhetően pedig kollégái körében is igen népszerű volt. Mindenről határozott véleménye volt, olykor kritizált is, de sosem bántó szándékkal tette. Nem véletlenül nyerte el 2014-ben a Kaszás Attila-díjat, mellyel pályatársaik titkos szavazatai alapján olyan színészeket jutalmaznak, akik kiemelkedő művészi teljesítményük mellett fontos közösségépítő szerepet is vállalnak a színházukban. A szentgyörgyi társulat egyik jellegzetes arca volt, neki is köszönhető, hogy a Tamási Áron Színháznak sikerült elérnie jelenlegi elismertségét.
Ott volt minden rendezvényen amit a színház szervezett, lelkesen bekapcsolódott mindenfajta tevékenységbe, mely a közös ügyet szolgálta. Ő volt a mindenkori szolgálatos főszakácsa a társulatnak, rádióműsort szerkesztett, zenészként is közreműködött több előadásban. Alapító tagja és egyik mozgatórugója volt a színház művészeiből álló Tesztoszteron Színészzenekarnak.
Túl korán ment el, még sok feladat várt volna rá színházunkban. Mindnyájunk lelkében hatalmas űr maradt utána, emlékét megőrizzük, művészi alázata, elkötelezettsége példaértékű marad számunkra. (közlemény)