Tragikus hirtelenséggel elhunyt Géczy Gábor, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar népi hagyományos értékek újrafelfedezésében. A halálhírt több barátja is megerősítette. A Két Hollós Könyvesbolt facebook oldalán ezt írták: „ELVESZTETTÜK KEDVES BARÁTUNKAT, ÖRÖK HARCOSTÁRSUNKAT…Ég áldjon GÉCZY GÁBOR! Örülünk, hogy ismerhettünk…” – áll a nyilvános bejegyzésben. Zana Diána, a Néplelek.hu portál alapítója így búcsúszik: „Mialatt ezeket a sorokat írom, még mindig nem tudom elhinni, hogy megtörtént. Géczy Gábor elhagyta ezt a világot, ahogy ő mondaná, levetette a bőrkabátot.
A Lelkünk útja című könyvre és az abban foglaltakra gondolok, amelyet tőle kaptam, talán a második vagy harmadik találkozásunkkor. A könyvben egy amerikai pszichiáter a köztes lét – vagy szokták mondani Bardonak is – történéseit írja le, hipnózisban lévő emberek elbeszélése alapján. Gábor most már ott van, a földi énjétől megszabadulva, előző életeinek emlékeivel újból felvértezve, saját lélekcsoportjával végtelen szeretetben és éppen azt mérlegeli, mit sikerült megvalósítania mindabból, amit leszületése előtt magára vállalt. Úgy hiszem, elég jó lesz a mérleg.
Azóta, hogy elmondtam neki, földet készülök vásárolni és azon berendezkedni egy viszonylagos önellátásra, nem telt el úgy beszélgetés sem személyesen, sem telefonon, hogy ne kérdezte volna meg, hogy áll a földvásárlás. Ilyenkor mindig panaszkodtam egy kicsit, mert minduntalan akadályba ütköztem, jött valami nehézség, ami elkeserített. Ő pedig attól függően, hogy éppen mi volt a probléma, olyanokat mondott, hogy bízz az emberek jóságában, teremtsd meg a képet és valóra válik, hagyatkozz az Istenre. Ilyen ember volt Géczy Gábor! Még azután is bízott az emberek jóságában, miután elkezdték zaklatni, hajtóvadászatot indítottak ellene, meghurcolták, majd mindezek következtében szívrohamot kapott.
Régóta tervezem a kivonulást és a saját kis sziget megszervezését, de Géczy Gábor tanítása és Magfalva miatt vált sziklaszilárddá bennem az elhatározás. Megígérte, hogy amint megvan a birtok, megnézi és segít kitalálni, hol legyen a ház, az állatok, a kert, stb. Erre már nem kerülhet sor, legalábbis ebben az életben, ilyen formában. Már nem fog nevetve és viccelődve beszélni a legkomolyabb dolgokról, nem fog tanácsot adni, ha kérem, de a tanítása és a szellemisége itt marad mindannyiunk szívében.
Mikor riportfilmet forgattunk vele, felballagtunk a Szent Korona templomhoz és talán két óránál is többet beszélgettünk. Azok a nagy változások is szóba kerültek, amelyek eljövetelét mindannyian érezzük, de ő úgy vélte, ezek már a mi életünkben bekövetkeznek; be fogja tölteni a jézusi minőség az emberek szívét és a lelkek az égig nyílnak majd – így mondta. Azt is mondta, nincs már messze ez a minőségváltás, csak addig nem kell meghalni. És tessék, elment! Úgy tűnik, elvégezte Géczy Gáborként vállalt földi feladatát, még akkor is, ha sokan úgy gondoljuk, nélkülözhetetlen az ő tanítása. Mostantól nélkülöznünk kell, bármennyire is fáj. Annyit tehetünk, hogy az ő iránymutatása szerint tesszük a dolgunkat tovább. Higgy Istenben és bízz önmagadban!”
Géczy Gábor 1963. február 6-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengeren. Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerezett diplomát 1989-ben. Az egyetem alatt és után a debreceni Atommagkutató Intézet Radon Csoportjával geofizikai radioaktivitás vizsgálatokat folytatott. Kutatásainak eredményei számos hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére, ahol többek közt a természetben előforduló alakzatokat (fraktálokat) vizsgálta, majd a számítástechnikai szakon szerezte meg diplomáját. Halála előtt az ELTE Természetföldrajz Tanszékének külső oktatójaként dolgozott.
Legismertebb életműve a magyar nép természeti hagyományainak, kultúrájának és gyógyászati megoldásainak újrafelfedezése és népszerűsítése volt, amelyről így nyilatkozott: „A MAG-ot barátaimmal hoztuk létre 1997-ben. Ekkora már világosan látszott, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk még a mi életünkben összedől. Elsődleges célunk az volt, hogy a katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre. Erre a legkézenfekvőbb megoldást a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodás nyújtja, amely évezredeken keresztül bizonyított, amelyben még nagyszüleink is éltek. Ez az életmód nem csak egészséges, tiszta élelmiszert, kényelmes, otthont adó házat és emberhez méltó életet jelentett, hanem – mivel a házépítéstől a mezőgazdasági munkákig mindent kalákában végeztek – közösséget is. Ez a közösségi lét, és az általa nyújtott védelem és biztonság hiányzik ma mindnyájunknak. Ezt próbálja a MAG visszaadni az embereknek.
A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de benne van a névben az a stratégia, amit a természet használ a túléléshez. Ha közelít a sötétség, jön a tél, a teremtés összegyűjti az élet továbbviteléhez szükséges legfontosabb anyagokat, tudást, energiát és magokat alkot. Ezek a magok hosszú ideig – néha évezredeken keresztül – őrzik az élet mintáját, majd ha újra kedvezővé válnak a körülmények, kicsíráznak és újjáteremtik az életet. A magyar nép nevében (azaz feladatában) is benne van a mag.”